Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Donáth Ferenc: A magyar szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának vázlatos története 1949—1970

Nevezetes vonása ennek a történetnek, ahogyan a nagyüzem létrehozása során magában a termelőszövetkezetben szükségszerűen kialakult az az új társadalmi erő, a termelőszövetkezetek laikusokból és szakemberekből álló vezető rétege, amely — ha kell — mind a külső szervekkel és vállalatokkal, mind a szövetkezeti parasztokkal is szemben a nagyüzemi termelés fejlesztésének legfőbb képviselője lesz. A történet egyébként első és vitathatatlanul különálló periódusa 1949től 1956-ig terjed. 1949-ben vette kezdetét a tömeges kollektivizálás, a mezőgazdaság nagyüzemesítésének első szakasza, amelyet a gazdaságpolitika 1953—54-es ingadozásától eltekintve egységes koncepció fogott össze, s amelyet az 1956-os politikai válság zárt le. A kollektivizálás második, befejező szakasza 1957. évvel veszi kezdetét és 1961-ben zárul, ha csupán a termelőszövetkezeti szektor térhódítását és a szövetkezeti tagok számának növekedését tekintjük. Am az egyes termelőszövetkezetek területének kialakítása, a nagyüzemi keretek kijelölése, az üzem belső rendezése és szervezetének kiformálása még esztendőkig tartott. A termelőszövetkezeteknek a szó szoros értelmében meg kellett szilárdulniuk. Ezeket az éveket Erdei Ferenc és Fazekas Béla tanulmánya- külön időszakként (1962—1967) tárgyalja, s álláspontjukat több szempont is támogatja. E vázlatban azonban a gazdaságpolitika nagy fordulatai alapján periodizáltunk, s így egy fejezetben, bár ezen belül lehetőleg elkülönítve, tárgyaljuk a kollektivizálás befejezését és a nagyüzemi termelés alapjainak megvetését. A gazdaságirányítás reformja, az önálló vállalati gazdálkodás gazdasági feltételeinek megteremtése — a mezőgazdaságban ez korábban kezdődött, mint a népgazdaság más ágaiban —, vitathatatlanul új korszakot nyitott a termelőszövetkezetek történetébe, s ez a periódus nem zárul le 1970-ben. ameddig a tanulmány a nagyüzemi átalakulást tárgyalja. Nem felesleges ehelyütt is hangsúlyozni a nagyüzemi átalakulás folyamatának kontinuitását. A jól megkülönböztethető fejlődési szakaszokban a kontinuitás érvényesült, nemcsak az alapvető célkitűzés és bizonyos elvek fenntartásában, hanem olyan tekintetben is, hogy a későbbi szakaszok intézkedései folyományai voltak a korábbi időszakok tévedéseinek és eredményeinek. NÉHÁNY FONTOS ADAT A PÁLYÁRÓL Emelkedett-e a mezőgazdasági termelés és hogyan emelkedett az elmúlt húsz esztendőben? Ezt vegyük először szemügyre, hiszen a nagyüzemi mezőgazdaság értelme, és legfőbb jellemzője is, hogy többet és jobbat termel mint a kisüzemi mezőgazdaság. 2. 25 év, ipar, mezőgazdaság, életszínvonal, kultúra — Kossuth Kiadó 1970.