Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az Úttörőben ez az — elsősorban a munkafegyelemmel kapcsolatos — probléma lényegesen kisebb súllyal és könnyebben megoldható formában jelentkezett, mint a többi makói termelőszövetkezetben, ahol alacsonyabb volt a részesedés színvonala. „A forint csinálja a fegyelmet" — mondta a szövetkezet egyik brigádvezetője, és az Üttörő Termelőszövetkezet már az ötvenes évek első felében olyan jövedelmet tudott adni a tagjainak, amelyért egyrészt valóban érdemes volt dolgozni, másrészt viszont el is várhatták tőlük a munkát. Az 1 munkaegységre jutó részesedés — amint ezt a 21. táblázat mutatja —, ha nem is alakult mindig egyenletesen, de magas színvonalon mozgott. A munkaegység értéke az Úttörőben általában 25%-kal nagyobb volt, mint a makói termelőszövetkezetek átlagában. A munkaegységekkel azonban amazoknál takarékosabban bántak, így az 1 tagra jutó részesedésben (az 1954— 1959. évek időszakában 12—15 000 Ft között ingadozott) már csak átlagosan 15—16%-kal múlták fölül a város termelőszövetkezeteinek átlagát. 21. táblázat Az 1 munkaegységre jutó jövedelemrészesedés alakulása az Üttörő Tsz-ben Megnevezés 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 összes, Ft 36,33 45,72 58,30 59,57 49,76 47,08 53,74 Ebből természetben % 80,0 50,8 65,9 63,2 50,8 39,2 32,6 Forrás: A termelőszövetkezet nyilvántartásai. Már említettük, hogy az Űttörő Termelőszövetkezet tagsága saját közvetlen érdekeiből kiindulva mindig arra törekedett, hogy a jövedelemrészesedés minél nagyobb részét természetben kapja. Ennek ellenére a részesedésnek évről évre nagyobb hányadát készpénzben fizették ki (21. táblázat), mert ezt kívánta a közös gazdaság, s ezzel együtt a tagság közvetett — valódi — érdekeltsége. 1956-ban például a közösben megtermelt kukoricának több mint 90%-át. osztották ki, 1959-ben pedig már csak 40%-át. A jövedelemrészesedés mellett szólnunk kell azokról a kedvezményekről és szociális jellegű juttatásokról, amelyeket a termelőszövetkezet ebben az időszakban tagjainak nyújtott. Közvetve ide sorolható az a rendelkezés is, amely a kisgyermekes anyáknak nem 120, hanem 80 munkaegység kötelező teljesítését írta elő. A betegek és a szülő nők az előző év azonos hónapjában elért munkaegység 60%-át kapták, de ugyanilyen juttatás illette meg azt a tagot is, akit a szövetkezet iskolába vagy tanfolyamra küldött. Családalapításkor, valamint gyász esetén ugyancsak segélyt kapott az Úttörő tagja. Ezen-