Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

kívül alkalmanként különféle juttatásokkal, segélyekkel támogatták a rászorulókat. összefoglalva az Űttörő Termelőszövetkezet 1953—1959. közötti időszakáról elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy ez a korszak a viszonylag kedvező külső és az igen kedvező belső körülmények között lezajló fejlődés, kibontakozás története volt. Ez a fejlődés egyfelől azt jelentette, hogy a szövetkezet közössége sohasem elégedett meg az eredményekkel, minden esztendőben tovább és tovább léptek, ha nem is minden tekintetben, de a gazdálkodás egyik vagy másik területén föltétlenül. Másfelől pedig azt hozta magával ez a fejlődés, hogy az Úttörő úgyszólván minden esztendőben elért valami olyan eredményt, sikert, illetve sikereket, ami jogos büszkeséggel tölthette el a tagokat, és további ösztönzést adott számukra. A fejlődés fényéből azonban más is következett. Ezt különösen akkor tudjuk érzékelni, ha különböző források segítségével próbáljuk megrajzolni a szövetkezet akkori történetét. A korabeli közgyűlési és vezetőségi jegyzőkönyveket lapozgatva állandóan elégedetlenséggel és türelmetlenséggel találkozunk. Ezeket a napi gondok, a folyamatosan jelentkező, újra és újra visszatérő problémák okozták és kitűnően érzékeltetik azt a nagyszerű erőfeszítést, amelyet a szövetkezet vezetősége és tagsága fejtett ki a nagyüzemi gazdálkodás számukra legmegfelelőbb formájának létrehozásáért. Ha viszont az elért eredményeket, a termelés és a részesedés különböző mutatóit vizsgáljuk, különösen pedig ha összehasonlítjuk ezeket a többi termelőszövetkezet adataival, akkor világosan kitűnik, hogy az erőfeszítések nemcsak hogy nem voltak hiábavalók, de kiváló, több szempontból pedig kiemelkedő eredményeket hoztak. A többi makói szövetkezet általában ugyancsak színvonalasan gazdálkodott. Némelyikük a termelés egyik vagy másik területén még meg is előzte az Úttörőt, de a gazdálkodás egészét főként pedig a fejlődés ütemét és biztonságát tekintve ebben az időszakban el kell ismernünk az Üttörő Termelőszövetkezet elsőségét. Hosszú oldalakon keresztül, adatokkal és elemzésekkel igyekeztünk bemutatni és vizsgálni a makói Úttörő Termelőszövetkezet történetének ezt az időszakát. Ezek segítségével — úgy érezzük — közel is jutottunk a lényeghez, de valójában mégis kérdéses, vagy ha nem is kérdéses, de legalábbis elgondolkodtató, hogy végülis mi a lényege, mi a titka az Úttörő Termelőszövetkezet lendületes fejldődésének ; annak, hogy az ötvenes évek folyamán — a termelőszövetkezeti mozgalom hazai történetének kétségtelenül hősi, de nem éppen dicsőséges időszakában — ilyen sikereket tudott elérni a nagyüzemi gazdálkodásban? Úgy gondoljuk, leghelyesebb, ha erre a kérdésre válaszként Erdei Ferenc szavait idézzük, aki nemcsak érti, de — közülük érkezvén — érzi is a dolgok lényegét. „Az Üttörő egész tízéves pályája szakadatlan láncolata azoknak a kísérleteknek, amelyeken keresztül az adott, jobban mondva felvett, formákba beleömlesztették a változatosan folyó életet, s a közös munkát eleven asszimilációs folyamattá tudták gerjeszteni oly fokig, hogy ez gyümölcsözőnek is bizonyult." 9* 131