Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Donáth Ferenc: A magyar szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának vázlatos története 1949—1970

baduló irányítás eltűrte, utóbb legalizálta is a korábbi szövetkezeti koncepcióba nem illő családi (részes) művelés jelenségét. A részes művelés térhódítását és legalizálását a közös gazdaságok akkori helyzete indokolta. A nagyüzem-szervezés önmagában is óriási feladat volt az ilyen tapasztalatokkal nem rendelkező szövetkezeti vezetés számára. Ezekhez a gondokhoz járultak azok a szinte hihetetlen nehézségek, amelyek a termelés folyamatosságát akadályozták, s úgyszólván napról napra a szövetkezet vezetése elé tornyosultak. Közöttük is a legsúlyosabb volt, hogy munkacsúcsok idején szinte naponként kellett „mozgósítani" a munkaerőt, s ez nem is járt mindig és mindenütt sikerrel, ahogyan ez az idézett jelentésből is kiderül. Csak egy kivezető út volt. A vezetésnek meg kellett egyeznie a tagokkal. Teret kellett adnia a tagok törekvésének, hogy családi szervezetben a termés bizonyos hányadáért végezzék el a termelés egyes folyamatait. És ez az egyezség, amelyet a gazdasági év kezdetén rendszerint írásba is foglaltak, ily módon szabályozva a szövetkezeti vezetés és a tag kötelezettségeit és jogait, egyéb kedvező hatású intézkedésekkel együtt, rendet és rendszerességet vitt a termelésbe. Ez pedig a legfontosabb volt akkor, mind a nagyüzem megerősödése, mind a népgazdaság szempontjából. A szövetkezet vezetése tehermentesült a munka és a termelésszervezésnek — a gépesítés akkori színvonala mellett — egyébként megoldhatatlan gondjaitól. Figyelmét és felszabadult energiáját a nagyüzem-szervezés egyéb feladataira fordíthatta. A parasztcsalád szorgalmát és feltörekvő igyekezetét a szövetkezeti földek eredményesebb művelésébe fogta, s így ennek nemcsak a háztáji gazdálkodás, hanem a közös gazdaság is hasznát látta. A népgazdaság pedig ennek az egyezségnek révén kétszeresen is nyert. A közös gazdaságok nagyobb termése és a háztáji gazdaságok megnövekedett termelése egyként a népgazdaság erőforrásait bővítette. A háztáji gazdaságoknak az egész mezőgazdasági termelésben elfoglalt helye, nem utolsósorban pedig a mezőgazdaságból eredő nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása egyként rávilágít a biztonságos és folyamatos háztáji gazdálkodás népgazdasági jelentőségére. 4 49