Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Csepely—Knorr András: Tíz év a közös úton

A termelőszövetkezet erőgépállományának alakulása Erőgépek száma Az egy traktoregységre db traktoregység jutó szántóegység 1959 — — 1960 1,6 710 1961 5,6 394 1962 20,1 226 1963 30,6 185 1964 35,7 163 1965 40,4 149 1966 57,6 128 1967 59,8 115 1968 55,9 120 1969 67,2 94 Egy kérdésben azonban jelentős különbséget találhattunk. A termelőszövetkezet traktorosai nemcsak mint tagok és a szocialista szervezet részesei voltak az erőgépek tulajdonosai, és igyekeztek azokat ennek megfelelően karbantartani, hanem mint munkavállalókat is erre ösztönözte az 1962-ben bevezetett részesedési rendszer. A traktorosok munkadíja természetesen elsősorban a végzett munkateljesítménytől függött, de azt pozitív és negatív irányban egyaránt jelentősen módosította a teljesített gépi munka mennyiségére felhasznált üzemanyag mennyisége, valamint — a nagyjavításoktól eltekintve — a gépek karbantartására és a kisebb hibák megjavítására fordított javítóműhelyi költségek. Minden traktornak és traktorosának a központi javítóműhelyben külön tasakja volt, amire felvezették a vételezett üzemanyag mennyiségét és esetenként a javítások anyag- és munkadíjköltségét, esetleges külső szervezettel végeztetett javítások számla szerinti összegét, benne pedig megtalálhatók voltak az összegszerűséget alátámasztó és a mennyiségi ráfordításokat a traktoros által igazolt bizonylatok. Ezzel a módszerrel, amely kétségtelenül adminisztrációs többletmunkát jelentett, sikerült elérni, hogy az erő- és munkagépek szükséges javításai lényegesen kisebb összeget emésztettek fel, mint más gazdaságokban, ami az erőgépek teljesítményének alacsonyabb önköltségében nyilvánult meg, és így végeredményben az olcsóbb, rentábilisabb termeléshez járult hozzá. 20 305