Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Csepely—Knorr András: Tíz év a közös úton

4. Kiegészítő tevékenység A kiegészítő tevékenység számos termelőszövetkezetben már régóta jelentős szerepet játszik a termelési érték létrehozásában, még inkább jelentős forrása a termelőszövetkezeti jövedelemnek. A Közös Űt Termelőszövetkezetben a kiegészítő tevékenység a legutóbbi időkig nem játszott nagy szerepet a gazdaság életében. Gyakorlatilag a kiegészítő tevékenység kimerült az építési beruházások saját építőbrigáddal való kivitelezésében. Az építőbrigád éveken keresztül mintegy 20 főt számláló csoport volt, amely kizárólag üzemi épületek építését végezte. Mintegy 100 főre növelték az építési csoport létszámát 1967-ben, és ettől kezdve az üzemi létesítményeken kívül a tagok építési igényeit is igyekezett a termelőszövetkezet kielégíteni. A nagy létszámú és egyre inkább korszerű eszközökkel is felszerelt építési csoport évi kapacitása meghaladja a 10 millió forintot. A tagok és a községi igényeknek kielégítésén túlmenően a nagy ütőképességű üzem rendkívüli jelntőségét abban látjuk, hogy az építési beruházások nem húzódnak el évekre, és nagyobb méretű építkezéseken is függetleníteni tudja magát a termelőszövetkezet az állami és a tanácsi építőipartól. Különösen jelentős ez olyan beruházásoknál, mint az 1969ben megindított mintegy 30 millió forint értékű sertéstenyésztő telep építése, amely három éven belüli megvalósulása külső szervezettel aligha volna lehetséges. A termelőszövetkezet vezetőit tehát nem a mezőgazdasági alaptevékenységen kívüli jövedelemforrások keresésére vezette a kiegészítő tevékenység bővítésére, hanem elsősorban a saját szükségletek kielégítésének igénye. Ezt követi a most felépített borfeldolgozó és palackozó üzem megindítása, amelyet a VOSZK-kal közös beruházásként valósítottak meg. Az üzem létesítését két tényező indokolta. A gazdaságban telepített szőlőültetvény egy része sem a termelés mennyiségében, sem pedig minőségében annak csemegeszőlőként való értékesítéséhez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az ágazat évről évre veszteséggel zárt. A gyakorlat azt mutatja, hogy a szőlő feldolgozása, jól kezelt, tájjellegű palackozott áruként értékesített bor lényegesen nagyobb jövedelmet biztosít, a többletráfordítások itt rendkívül hatékonyan térülnek meg, mint a leszüretelt termés és az állami felvásárló szervnek történő átadása esetén. A másik ok, ami az üzem megépítését indokolta az volt, hogy a termelőszövetkezet stabilizációját a községek fiatal korosztályainak helyben maradása és foglalkoztatási igénye követte. A feldolgozó üzem tehát a mezőgazdasági termékek kedvezőbb értékesülésének elősegítésén túlmenően még mintegy 50 fiatal új tagnak nyújt gyakorlatilag folyamatos munkát. A közös beruházás során a termelőszövetkezet saját erőből valósította meg az üzem építési munkáit és az ehhez szorosan kapcsolódó létesítmé-