Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Csepely—Knorr András: Tíz év a közös úton

miai és adminisztratív kérdéseket érintő problémák esetében mindenkor a főkönyvelő bevonásával. Az egyre növekvő feladatok a vezetők számában és szakmai felkészültségében is megnyilvánultak. Ezt mutatják az elnöktől a brigádvezetőkkel bezárólag funkcionáló vezetők szakmai képzettségük szerinti csoportosításban (15. táblázat). 15. táblázat A termelőszövetkezetben dolgozó vezetők száma végzettségük szerinti csoportosításban p í "pi ' t?" ' .pi' Égy

eb szakFelsofoku Középfokú lskoM Sza

kképzettség végzett- végzett- végzet

t- nélküli segu segu g

. fi 1959 — 1 — 4 1961 — 1 — 4 1962 1 2 — 4 1963 1 8 7 9 1965 1 8 7 10 1966 3 15 6 20 1968 7 32 13 13 1969 5 30 10 10 Az 1969. évi csökkenés a külső munkákat végző építési brigád megszüntetése miatt következett be. 3. Munkaszervezési módszerek A termelőszövetkezet megalakulását követő első három évben a hagyományos brigádszervezetekre épült a gazdaság munkaszervezése, amelyhez a munkaegység-elszámolás kapcsolódott munkadíjazási elemként. A brigádszervezet a későbbiek során is megmaradt, azonban lényegesen változott feladata, összetétele és a szakmai irányítás színvonala. A kezdeti, általános brigádok egyre inkább szakosodtak, és a technológiai fejlődésnek megfelelően egyre inkább a szakmunka irányába tolódott el az egyes brigádtagok munkája is. A munkaszervezeti egységektől, a munkaszervezés és a munkavégzés formáitól elválaszthatatlan a munkadíjazás mikéntje. Csak konszolidált munkadíjazásra építhető fel olyan hatékony munkaszervezet, amely a szükséges időben mindig a vezetők intencióinak megfelelően végzi a kijelölt feladatot.