Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Csepely—Knorr András: Tíz év a közös úton

4. Az állatállomány A termelőszövetkezet állatállománya jelentős mértékben nőtt az elmúlt évek folyamán. A növekedés azonban nem volt egyforma és egyenletes, mértéke pedig nem tekinthető kielégítőnek (13. táblázat). 13. táblázat A termelőszövetkezet állatállományának alakulása Időszak Szarvasmarha Sertés Juh Ló Számosállat, db 1959 92 170 27 115 1960 125 318 156 27 187 1961 170 369 298 40 231 1962 451 1 318 480 102 636 1963 426 1 468 725 125 659 1964 460 1 980 882 134 781 1965 507 2 203 608 139 811 1966 641 1 690 457 157 993 1967 656 2 447 464 167 1 003 1968 698 2 903 546 176 1 068 1969 723 2 698 536 172 1 076 100 kat. h. termőterületre jutó állomány 1960 6,7 12,4 — 2,0 8,4 1961 7,4 16,0 13,0 1,7 10,0 1962 9,7 28,3 10,3 2.2 13,6 1965 8,2 35,6 9,8 2,2 13,1 1969 9,6 40,0 7,5 2,4 14,7 A szarvasmarha-állomány meghétszereződött tíz év alatt, a fajlagos növekedés azonban nem érte el az 50%-ot. A 100 kat. hold termőterületre jutó 1959. évi 6,7 db állattal szemben még 1968/69-ben is csak 9,6 db-ot tartott a közös gazdaság. Lényegesen nagyobb mértékű volt a sertésállomány növekedése. Az 1959. évi 170 db-bal szemben 1968-ban már majdnem 3000 db-ot számlált az állomány, és a fajlagos növekedés is meghaladta a háromszorost. A száj- és körömfájás járvány okozta kiesés az állományváltozásban is jelentkezett, és 1969-ben — évi átlagban — 200 db-os visszaesést eredményezett. Nem véletlen a két állatfaj állományának eltérő mértékű növekedése (14. táblázat). A gazdaság viszonylag kevés feltétlen takarmánytermő területtel rendelkezik, állatait nagyobbrészben szántóföldi takarmánnyal kell