Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Csepely—Knorr András: Tíz év a közös úton

vül lassú ütemű volt. A termelőszövetkezet tagjainak a közös gazdaságban végzett munkáját csak szerény részesedéssel tudta honorálni. A részesedés lényegesen kisebb volt, mint a hasonló munkaráfordítás ellenértékeként a népgazdaság bármelyik ágazatában fizetett munkabér. Gyakorlatilag tehát a termelőszövetkezet gazdálkodása során az egyszerű újratermelést sem tudta biztosítani, így nem jelenthetett vonzóerőt a kívül álló egyéni gazdálkodók számára, és főként nem igazolta a nagyüzemi gazdálkodás fölényét a kisparaszti gazdaságokkal szemben. Ha ehhez hozzávesszük a szubjektív tényezőket, a gyenge szakmai vezetést, a tagok közötti gyakori nézeteltérést, sőt torzsalkodást, az ebből fakadó — gyakran a szó szoros értelmében — késhegyig menő vitákat, az embereket egymással szembeállító intrikát, akkor tulajdonképpen azon csodálkozhatunk, hogy ez a közös gazdaság mégis fennmaradt. És a négy község termelőszövetkezetei között ez volt a legkiegyensúlyozottabb! Viszonylag jó eredményeit, ugyanakkor a termelőszövetkezetekre abban az időszakban rendkívül jellemző, ma hihetetlennek tűnő hullámzást az egy munkaegységre jutó részesedés összegének egybevetése is alátámasztja (9. táblázat). .9. táblázat Az egy munkaegységre jutó részesedés alakulása 1951—61 között M. sarlós Hásságy Lothárd B. gyula B.gyula B.gyula HiV Petőfi Kossuth Űj. Alk. Béke Lenin Győzelem 1951 40,80 45,95 1952 12,99 8,68 21,74 22,85 14,49 — 1953 23,06 34,28 45,61 egyesült — 1954 — 20,65 — — — — 1955 24,08 34,84 26,94 — — 37,96 1956 felszámol 26,29 felszámol — — felszámol 1957 — 60,31 — — — — 1958 — 39,08 — — — — 1961 — 26,01 — — — — Belvárdgyula, Lothárd és Magyarsarlós termelőszövetkezeteit a rendkívül lassú fejlődés, a közismerten kedvezőtlen közgazdasági környezetben a tagok széthúzása, a gyenge vezetés és az adminisztratív irányításnak a helyi jellegzetességekkel szemben érzéketlen szigora jellemezte. Nem csodálható tehát, hogy 1957 tavaszán mindhárom termelőszövetkezet feloszlott, a parasztság ismét az egyéni gazdálkodást választotta. Az első krízist tehát csak egy termelőszövetkezet élte túl a négy közül. Ennek kisebb részben volt csak az akkori politikai helyzet, vagy az eltelt esztendők kemény küzdelmei az oka. Inkább a nagyüzemi gazdálkodás kibontakozásának reménytelen kilátása késztette a tagokat a kilépésre, a formai nagy-