Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

A termelésszerkezet változásában tehát a korábbi időszakhoz képest az állattenyésztés arányának csökkenése és az alaptevékenységen kívüli árbevétel (kiegészítő tevékenység) növekedése a jellemző. Az állattenyésztés aránya úgy csökkent, hogy termelési értéke is csökkent 1965-höz képest, s a növénytermelésből és az egyéb tevékenységből származó termelési érték és árbevétel is nőtt. Az állattenyésztés megtorpanásának az egyesítésből származó hátrányon kívül olyan oka is van, hogy részben az állattenyésztés vesztesége miatt csökkentették a termelést, elsősorban a sertéstenyésztést mérsékelték. Egyébként ez a változás a szövetkezeti tiszta jövedelem növekedését eredményezte. Az utóbbiban közrejátszottá növénytermesztésen belül a jövedelmezőbb árunövények vetésterületi arányának növekedése. A termelési szerkezet helyzetének megítéléséhez szorosan hozzátartozik, hogy a növénytermelési főágazaton belül még a szőlő termőrefordulásával is alig történt változás a szántóföldi és egyéb növénytermelés arányában, s 1969-ben is az őszes termelési értéknek 98%-a szántóföldi növénytermelésből származott. (A struktúra részletesebb kérdéseit a növénytermelés és állattenyésztés eredményeinek taglalásakor vetjük fel.) 4. A növénytermelés színvonala A növénytermelés eredményét még ebben az időszakban is jelentősen meghatározza az időjárás alakulása. Ez meglátszik a növénytermelés összes termelésének és a termésátlagoknak az alakulásán. Az évi ingadozás mértéke ugyan csökkent az előző időszakhoz képest, de ma is meghaladja a 10%-ot. Az egyesülés révén a gazdaság talajainak átlagos termőképessége csökkent, s ezért a legfontosabb agrotechnikai, technológiai módszerek fokozottabb alkalmazása ellenére sem nőtt lényegesen az 1 kat. hold területre jutó növénytermelés értéke. A gazdaság vezetői ebben az időszakban már a nagyobb jövedelmet adó kultúrák vetésterületi arányának növelésére törekszenek. A vezetőség felismerte, hogy az állattenyésztés egészében véve sem téríti meg a ráfordított munka díját, s a bővített újratermelés pénzügyi feltételeinek megteremtéséhez jövedelmezőbb növénytermelést kell megvalósítaniuk. A növénytermelés szerkezetének változásában a kenyérgabona, a kukorica és a napraforgó arányának növekedése a jellemző. A búza és a rozs, továbbá a napraforgó területi arányának növelését indokolta, hogy az időszakban végbement áremelkedések hatására ezek voltak a gazdaság legjövedelmezőbb ágazatai. A kenyérgabona-termelés komplex gépesítése lehetővé tette az ágazat területének növelését. Az önköltség is csökkent, s ily módon a jövedelemtömeg számottevően növekedett. Az új gazdasági mechanizmus be-