Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

vezetésekor a kenyérgabona-termelés területi előírásainak megszűnése tehát a vetésterület csökkentése helyett a terület növelését indokolta, éppen a nagyobb jövedelmezőség érdekében. Jellemzően mutatja a jövedelmezőségre történő reagálást, hogy 1966—1967-ben a kenyérgabona vetésterülete a szántó 17%-a körül alakult, de az áremelés hatására az arány 1968ban 29%-ra, 1969-ben pedig 31%-ra nőtt. A napraforgó területének növekedése az árak emelkedésének, a növényápolási technológia egyszerűsödésének és a betakarítás gépesítésének eredőjeként következett be. Ez a változás is a növénytermesztés jövedelmét növelte. Igen érdekes, s a gazdasági megfontolások erősödését mutató jelenség a tavaszi árpa vetésterületének a kukorica javára történő csökkenése. A tavaszi árpa — benne a sörárpa — termelésének bizonytalansága (sörárpánál krónikus minőségi problémák) miatt a nagyobb termésátlagot nyújtó kukoricát helyezték előtérbe. A megfontolásban a nagyobb takarmánymennyiség mellett döntően közrejátszott, hogy a kukorica művelése és betakarítása a közös gazdaság számára nem okozott különösebb gondot a részes művelés miatt. A struktúraváltozásban említésre érdemes még a mély fekvésű és bizonytalan eredményt adó szántóknak a begyepesítése, marhalegelővé történő átalakítása. Ez a döntés azért is előnyös, mert az új tehenészeti telep mellett megfelelő legeltetési lehetőséget teremtett. A tagok jövedelmező foglalkoztatásának gondolata volt az alapja a 25 kat. holdnyi mély fekvésű területen füzes létesítésének. Ez a terület hasznosításának szinte egyetlen lehetséges módja. A növénytermelés színvonalát jelző termésátlagokról elmondhatjuk, hogy a termelőszövetkezet rossz földminőségét tekintve közepesnek ítélhetők. A termésátlagok nagyságára és ingadozására utalnak a következő számok (q/kat. hold): 1967 1968 1969 Búza 9,1 11,3 9,9 Rozs 15,3 10,2 8,3 Öszi árpa 9,0 19,6 13,0 Tavaszi árpa 6,6 13,2 10,2 Zab 6,4 5,8 7,6 Kukorica 10,5 17,9 17,9 Cukorrépa 236,0 212,0 206,0 Napraforgó 3,2 7,0 8,4 Burgonya 41,9 75,6 80,7 A vezetőségi ülések és más értekezletek jegyzőkönyvei szerint a szakvezetés sem elégedett a növénytermesztés eredményeivel, s különösen alacsonynak tartja a kenyérgabona átlaghozamait. Az elégedetlenség forrása, hogy a korszerűbb technológiai módszerek alkalmazásától jobb ered-