Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

korlatilag megoldatlan maradt. A fejés gépesítését 1967-ben megoldották, de a tehenészetben és más állattenyésztési ágakban az egyéb munkafolyamatok és műveletek gépesítése nem sokat haladt előre. Eredmény még a borjak, a növendékmarhák és tehenek önitatásának megoldása. A bevezetett egyéb gépesített módszereket zömmel az alkalmazott gépek és eszközök minőségi hibái miatt nem tudják alkalmazni. A tehenészetben a kitrágyázás csörlőberendezése rövid idő alatt felmondja a szolgálatot, hamar elromlik a takarmánykiosztó pótkocsi is. Végeredményben az állattenyésztés egészében a kézi munka az uralkodó. A szövetkezet eszközállománya és néhány üzemgazdasági mutatója Az említett termelési feltételek változásával összefüggésben, s ezek kifejezőjeként jelentősen megnőtt ebben az időszakban a gazdaság eszközállománya. A hitelelengedés hatásaként a tiszta vagyon is jelentősen növekedett, de a területegységre jutó szám kisebb a terület növekedésének hatására. Az állóeszközök átértékelése miatt az eszközállomány és a szövetkezeti vagyon összehasonlítása az előző időszakéval nem lehet reális, de az előzőkben elmondottak érzékeltetik, hogy a gazdaság álló- és forgóvagyona mögött levő eszköz-volumen lényegesen növekedett az egyesítés utáni években, s végeredményben a szövetkezet viszonylag szilárd gazdasági alapokon nyugszik. A gazdaság és a gazdálkodás feltételeit jellemző néhány üzemgazdasági mutató megközelítően jelzi az egyesítés utáni harmadik évre kialakult helyzetet. A megnövekedett területen az egy tartósan foglalkoztatott szövetkezeti tagra jutó mezőgazdasági terület kereken 15 kat. hold, tehát az országos szövetkezeti átlagnál kisebb a tagsűrűség. Az 1 kat. hold mezőgazdasági területre jutó állóeszközök értéke meghaladta a 6000 Ft-ot. Ennek alapján a gazdaság a közepesnél valamivel jobb eszközellátottságú termelőszövetkezetekhez sorolható. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a gazdaság 39 millió Ft-nyi állóeszköz-állományából (1968) 6,9 millió Ft-ot a nem eléggé kihasznált öntözőberendezés tesz ki. Éneikül az 1 kat. holdra jutó állóeszköz-állomány értéke 5000 Ft alá esik. Arra is gondolnunk kell, hogy ilyen arányú (több mint 1000 kat. hold) öntözési lehetőséggel rendelkező gazdaságban az öntözéses gazdálkodás nagyobb eszközigényét tekintve átlagosan 8000 Ft feletti állóeszköz-állomány biztosítaná a nagyüzemi termelés feltételeit. A forgóeszköz-állomány az állóeszközök értékének mintegy 40%-át teszi ki, ami szintén közepesnek ítélhető. Az állatsűrűség az állomány növekedése ellenére alacsonyabb a szövetkezeti átlagnál (1 számosállatra 4,7 kat. hold szántó jut). A rét- és legelőterületek, továbbá az előnyös takarmánytermesztési lehetőségek kihasználása érdekében az állatállomány további növelése elkerülhetetlen. Egy traktoregységre 93 kat. hold szántó jut, ami közepes traktorsűrű-