Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

ségnek tekinthető. Ehhez érdemes megemlíteni, hogy a részes művelés ellenére a gépimunka-felhasználás mértéke eléggé magas, kereken 5 normálhold az 1 kat. hold mezőgazdasági területre jutó gépi munka. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági terület minden kat. holdját évente 350—400 Ft közötti gépimunka-költség terheli. A gépi munkáknak mintegy felét teszik ki a szállítási munkák. Az üzemi szervezet változása A terület és a gazdálkodási feladatok növekedése megkövetelte a korábbi szervezeti egység megváltoztatását. Az új rendszert az üzemegységek kialakítása jellemzi. A korábbi egyetlen egység helyett 3 üzemegységet szerveznek, kettőt Tiszakarád, egyet a csatlakozó termelőszövetkezet községének, Györgytarlónak a területén. Az üzemegységek viszonylagos önállóságot kapnak, s élükön függetlenített vezető áll. Az üzemegységek területi alapon különülnek el, s a területükhöz tartozó összes mezőgazdasági feladat ellátásáért felelősek. Különálló szervezeti egységet alkot — önálló vezetővel, de a központi vezetés alá tartozik — a gépüzem, amelynek egységei: a) javítóműhelyek — gépjavító műhely, — kovácsműhely, — asztalosműhely, b) traktorüzem, c) szállítóüzem, d) kombájnüzem, e) öntözőüzem. Feldolgozó üzemek is találhatók a gazdaságban, úgymint darálóüzem és szeparálóüzem. Megjegyezzük, hogy 1969-re funkcionális vezetési rendszer kialakítását tervezik ágazati vezetéssel, amelytől az egységek nagyobb önállóságát és felelősségét várják. A munkaszervezet alapja továbbra is a brigád maradt, úgy, hogy 5 növénytermelési brigádot szerveztek, s ehhez hasonló az állattenyésztési telepek brigádszervezete, telepvezetővel az élén. A munkadíjazási rendszer fejlődésében az időszakban a pénzbeni jövedelemelosztás és munkadíjazás végleges bevezetése (1966-ban) jelenti az előrelépést. A „pénzbeni" rendszert előkészítette az 1961 óta rendszeresen alkalmazott előlegezés, amelynek már sok esetben pénzbeni munkadíj-jellege volt. A pénzbeni munkadíjazás és jövedelemelosztás bevezetését már a gazdaság helyzetének és gazdálkodásának elemzése előzte meg. Az egyesítés évében azonban az eredmények elmaradtak a tervezettől, s így a megnövekedett tagság részére a garantált díj viszonylag magas és