Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

AZ ŰJ ÉLET TERMELŐSZÖVETKEZET FEJLŐDÉSÉNEK HARMADIK SZAKASZA (1966—1969) 1. A közgazdasági körülmények és a feladatok változása A termelőszövetkezet fejlődésének, illetve nagyüzemi átalakulásának harmadik szakasza az Új Világ Termelőszövetkezettel történt egyesülésével kezdődött, s napjainkban is tart. Ebben a szakaszban már az új gazdasági mechanizmus első évének eredményeit is megfigyelhetjük. Megjegyezzük azonban, hogy már lényegében az egyesítést követő évben, 1967-ben megkezdődik a gazdaságban az a fejlődési folyamat, amelyet a legtöbb szövetkezet csupán az új gazdasági mechanizmus bevezetésének évétől kezdett meg erőteljesebben. Ez elsősorban azt jelenti, hogy az önálló vállalatszerű gazdálkodás feladatait már ekkor célul tűzték ki a szövetkezet vezetői. Az egész fejlődést a következő közgazdasági és üzemgazdasági körülmények determinálták: a) Az egyesítés révén a területi koncentráció fokozódott, s nőtt a taglétszám is (a terület majdnem 7000 kat. hold, a taglétszám megközelíti a 700 főt). b) A gyenge szövetkezettel történt egyesítés gazdasági megalapozását nem oldották meg következetesen. Emellett az időjárás sem kedvezett az első évben (1966-ban). A bruttó jövedelem stagnálása, illetve kisebb csökkenése és a megnövekedett tagság személyes jövedelmének fenntartása nem volt gazdaságilag kedvező jelenség. Mindezek együttes hatásaként a szövetkezet mintegy 4,4 millió Ft mérleghiánnyal zárta az első évet. c) A kialakult gazdálkodási színvonal mellett a szövetkezet csak állami támogatás segítségével állhatott talpra. A támogatást az irányító szervek végtermék-dotációval oldották meg. Emellett az 1966—-1968 között végrehajtott mezőgazdasági árszínvonalnövelés is az árbevétel növelése irányában hatott, s 1967-től a szövetkezetben egyre inkább megteremtődtek a vállalatszerű gazdálkodás feltételei. A gazdasági megszilárdulás eredményeként létrejöttek a pénzbeni munkadíjazás feltételei, s az 1964 óta érvényes vegyes díjazási rendszerről 1963ban véglegesen áttértek a pénzbeni munkadíjazás és jövedelemelosztás módszerére.