Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

d) E történeti periódus első évében a gazdaság hiteltartozásának nagy részét eltörölték, s ezzel részben megszűnt az eladósodás veszélye, másfelől a fejlesztéssel kapcsolatos gazdasági döntések is megfontoltabbá váltak. e) A termelés és a gazdálkodás további fejlődésének fontos tényezője a szakemberek számának növekedése. f) A vállalatszerű gazdálkodás és az ehhez szükséges gazdálkodásmód célszerűbbé és tervszerűbbé teszi a vezetést, a szervezést egyaránt. A szakgárda erősítése lehetővé teszi az időszak vége felé a rentábilis struktúraváltozások előkészítését, a döntések kalkuláció és elmzések segítségével történő megalapozását. g) Az állattenyésztés céltudatos fejlesztése is tovább folytatható, s ezt elősegíti a szakmai vezetés színvonalának növekedése, a szükséges beruházások befejezése és az állategészségügyi helyzet javítása. h) Társadalmi vonatkozásban egyre jobban megteremtődnek a munkafegyelem javításának és a szakmai fegyelem megteremtésének az emberek tudatában és a szövetkezethez fűződő érdekeikben rejlő feltételei. i) A vázolt körülmények között a gazdasági döntések középpontjába a szövetkezet megerősítésének és a jövedelmező gazdálkodás megvalósításának feladatai kerülnek. j) A szövetkezet működésére jelentős befolyást gyakorol az 1967. évi III. Termelőszövetkezeti törvény, majd később a III. Földtörvény megjelenése. 2. A gazdálkodás feltételeinek alakulása Termőterület és munkaerő Az egyesítés nyomán a szövetkezet összes területe 4543 kat. holdról 6965 kat. holdra nőtt. 1968-ban a gazdaság területe és művelési ágak szerinti megoszlása a következő volt: Megnevezés kat. h. % Szántó 4939 70,9 Szőlő 10 0,1 Gyümölcs 70 1,0 Legelő 1002 14,4 Rét 370 5,4 Nádas 5 0,1 Erdő 321 4,6 Fanét 248 3,5 összes terület: 6965 100,0