Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

gítőnek és a háború előtti községi átlaghoz képest alacsony (10—20%-kaI kisebb) a pillangósok és általában a tömegtakarmányok átlagtermése. A rétek és a legelők fűhozama jóval meghaladja az országos átlagot, de a község háború előtti szintjét nem éri el. A termelési színvonalkülönbség az agrotechnikai feltételek megteremtésének eltéréséből adódik. A talajelőkészítés és vetés legjobban megoldott a kalászosoknál. A felhasznált műtrágya 90%-át a búza, az árpa (kisebb részben) és a cukorrépa kapja. A kevés istállótrágya zömmel a cukorrépa, a burgonya és a szántóföldi zöldségek, kisebb részben a kukorica alá kerül. Nyilvánvalóan kevés tápanyagot kapnak azok a területek, ahol a tömegtakarmányokat termesztik. A rétek és a legelők említést érdemlő kezelést és tápanyagpótlást nem kapnak. Az istállótrágyázással és meszezéssel megjavított földeken a javítás hatását is a „kedvelt" növényekkel használják ki. Túlzottan nagy a termésátlagok és az egész növénytermesztés eredményének az ingadozása. Az ingadozás mértéke a termésátlagokban és a növénytermelés értékében megközelíti az 50%-ot. Ez rámutat arra, hogy a technika és a technológia kialakult szintje mellett még igen erős az időjárástól való függés. A vízrajzi adottságokkal is összefügg, hogy csapadékosabb időben általában rosszabbak a terméseredmények, sok a belvíz okozta kár. A területnek mintegy 2/3-án száraz időben, l/3-án pedig normális csapadék mellett kedvezőbbek a termésátlagok. Helyi adottságnak számít, hogy sok a kifagyás, az elfagyás és a felfagyás okozta kár. Természetesen a termésingadozásban jelentős szerepe van a formálható agrotechnikai tényezők nem kielégítő színvonalának is. A műtrágyahasználat még kevés. Az időszak átlagában országosan a szövetkezeti közös gazdaságok egy kat. hold szántóra jutó műtrágyafelhasználása 145 kg volt, de itt még a 100 kg-ot sem érte el. A viszonylag kis állatsűrűség miatt még kevés a szervestrágya-felhasználás is. A szántóterületnek évente mintegy 6%-a volt istállótrágyázva. A gépesítés foka már megfelelő, de az agrotechnikai határidők megtartása, s egyes gépi munkák (pl. vetés) minősége még sok kívánni valót hagy maga után. Az időszak alatt (1962—1963-ban) két öntözőtelep építése fejeződik be, s ez lehetővé teszi mintegy 800 kat. holdon az öntözéses növénytermesztést. Az öntözőberendezés felszín alatti, nyomócsöves, tehát eléggé drága megoldás. Az öntözés bevezetésének fő célja éppen a nagy termésingadozás kiküszöbölése volt. Az időszak utolsó két évében (1964—1965) azonban az öntözőkapacitást csupán 30—40°ÍQ-ban használták ki. Az öntözés általában nem érte el a várt hatást, sőt 1964-ben, majd 1965-ben még inkább, a növénytermelés eredményei igen jelentősen csökkentek. (1963-hoz képest 1964-ben több mint 20%-kal, 1965-ben pedig 30%-kal volt kisebb a növénytermelés bruttó termelése.) Az öntözéses gazdálkodás sikertelenségének okai között szervezési problémák is vannak. Nem teremtették meg az öntözés feltételeit (talajerő-visszapótlás, lecsapolás stb.), a termelési struk15 227