Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)
Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története
túrát nem igazították az öntözési lehetőségek legjobb kihasználásához. 1965ben az öntözhető területen 37 táblán szétaprózva 17 növényt termesztenek, pedig még nincsenek levezető csatornák, amelyek felszabdalnák a területet. Az öntözési munkák megszervezése is sok problémát okoz, s a magas talaj vizű területen eleve nincs szükség az öntözésre (inkább vízlevezető csatornákra lett volna szükség, mint drága föld alatti öntőberendezésre). Az öntözés bevezetésében nagy szerepük volt az állami, tanácsi szerveknek, amelyek gyakorlatilag rábeszélték a gazdaság vezetőit az ingyenes öntözési beruházásra. Erre ösztönzött az 1961-es és 1962-es évi nagy szárazság is. Mindemellett a népgazdasági szinten megtervezett öntözésfejlesztés elosztásának hiányosságait is tükrözi az Űj Élet Termelőszövetkezetben az öntözés kellően meg nem alapozott bevezetése (mint említettük, a belvíz általában nagyobb probléma a termelőszövetkezetben, mint a szárazság). A állattenyésztés színvonala évről évre növekszik, s termelési értéke 1965-ben mintegy 4-szerese az 1961. évinek. A növénytermelés nagy ingadozásai miatt az árbevétel biztonságát javítja az állattenyésztés gyors fejlődése. Az állattenyésztés részeredményeit és gazdaságosságát már kevésbé tekinthetjük kedvezőnek. Az egy tehénre jutó tejhozam 1900 liter körül alakul. Az egy átlagos szarvasmarhára jutó marhahústermelés ugyan megközelíti a 130 kg-ot, de ennek vásárolt alapanyaggal történő hizlalás a forrása. A napi súlygyarapodás a marhahizlalásban kevés (0,60 kg körül), s ehhez viszont túlságosan sok az abrakfelhasználás (a felhasznált kern.-érték több mint fele abrak). A sertéshizlalásban az egy kocára jutó hústermelés 13 q, ami igen szép eredmény, de a napi súlygyarapodás a hizlalásban nem éri el a 0,40 kg-ot, s az 1 kg súlygyarapodáshoz felhasznált keményítőérték meghaladja a 4 kg-ot, az abrak pedig az 5 kg-ot. így a sertéshizlalás eléggé költséges, s költségszámítás hiánya ellenére valószínűsíthető, hogy veszteséges. A juhászaiban is sok a probléma. A megnyírt fésűsmerinói-állomány átlagában ugyan majdnem 4 kg a gyapjúhozam, de igen sok az állategészségügyi probléma (pl.: a büdös sántaság), sok az elhullás, a gondozás elhanyagolása miatt a gyapjú minősége is problémát okoz. Ezért 1963-ban felszámolják a juhászatot. 6. A gazdálkodás eredményei és a tagság jövedelme A tagságot, s ezen keresztül a vezetőséget is ez időszakban elsősorban az érdekli, hogy a közösből származó személyes jövedelem hogyan alakul. A vezetőség fő törekvése, hogy a munkaegységre tervezett részesedés nagyságát növelni tudja, vagy rosszabb évben legalább az előző évi szintet megtartsa, továbbá hogy a rendszeres előlegezés anyagi feltételeit megteremtse. Teljesen világos a vezetők előtt, hogy a fejlesztéshez szükséges felhalmozást a meglevő adottságok és a kialakult árviszonyok között saját erc-