Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

A gépek zöme tehát új, s ennek az időszaknak a beruházása. Az állattenyésztés gépesítése terén jelentősebb lépés nem történik ebben az időszakban, de ez a nagy taglétszám miatt nem is sürgető, másrészt itt az épületberuházás és az állatlétszám növelése az elsődleges feladat. Az állattenyésztés fejlesztésére következetesen törekedve jelentősen nőtt ebben az időszakban az állatállomány: 1961 1962 1963 1964 1965 Szarvasmarhaállomány 316 446 410 451 596 Ebből: tehén 110 127 96 129 231 Sertésállomány 530 810 980 981 1433 Ebből: anyakoca 60 62 99 97 133 Juhállomány 528 613 461 — — Ebből: anyajuh 235 247 220 — Összes számosállat : 358 477 481 442 606 100 kat. holdra jutó számosállat 10,2 11.1 10,7 9,5 12, 1960-hoz képest az időszak végéig az összes számosállatállomány mintegy háromszorosára nőtt, s ezzel a szövetkezet utoléri a járás legnagyobb állatsűrűségű gazdaságait. Az állatállomány fajonkénti változása nyomán a sertés gyorsabb előretörése tapasztalható. Amíg a szarvasmarhaállomány 1960-hoz képest 2,8-szorosára, a sertéslétszám 5.3-szorosára növekedett. Ez a fejlődés a hagyományokkal és az adottságokkal ellentétes irányú. A község ugyanis mindig elsődlegesen szarvasmarhatenyésztésre alkalmas, s a községben a korábbi évtizedekben a szarvasmarha-sertés aránya 1:1,5 körül alakult, az időszak végén jellemző 1:2,5 aránnyal szemben. A számosállatállományból a szarvasmarha részesedése így is növekszik (1961-ben 72%, 1965-ben 74%), s meghaladja az országos arányt. A sertésállomány aránya viszont az 1961. évi 17%-ról az időszak végéig 26%-ra nő. A juhsűrűség jóval elmarad a járás szövetkezeteinek átlaga mögött, s az időszak utolsó két évében a szomszéd község termelőszövetkezetének átadták a juhállományt és annak épületét. Elsősorban az állattenyésztés fejlesztésével függ össze a gazdaság épületberuházásának, illetve épületállományának növekedése. Az időszak első évében (1961) a beruházások zöme építkezésből adódik. Felépítenek 2 db 30 férőhelyes fiaztatót, 2 db 600 férőhelyes hizlaldát és egy 100 férőhelyes tehénistállót. Ezek a korábbi épületekkel együtt átmenetileg megoldják a növekvő állomány elhelyezését. Az épületek szerfás megoldásúak, a gépesítést nem teszik lehetővé. További nagyobb beruházást kezdenek el 1964-ben. Ennek célja már a korszerűbb szarvasmarhatartás elhelyezési feltételeinek a megteremtése.