Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

hogy a korábbi 12 kat. h. közös gyümölcsöst kivágták (ezt még a Táncsics Termelőszövetkezeti Csoport telepítette, kellő megfontolás nélkül). A terület ugyanis kevéssé alkalmas intenzív gyümölcstermelésre, a talajvíz erős ingadozása és a fagyveszély az egész termést tönkreteheti. A községben ezért általában nem kedvelik a gyümölcstermelést, kevés a gyümölcsfa. A termelőerők igen fontos részét jelentő munkaerőt az átszervezés befejezésének eredőjeként a taglétszámnak a földterületet meghaladó növekedése jellemzi. Az átszervezés nyomán kialakult taglétszám ingadozott ugyan, de a családok száma az időszak alatt keveset változott: 1961 1962 1963 1964 1965 Tagok száma 613 508 551 652 541 Családok száma 594 584 581 598 437 A taglétszám ingadozásában megmutatkozik a termelőszövetkezet vezetésének azon törekvése, hogy a nem dolgozó tagokat töröljék, illetve a létszám valóban ,,egész munkaerőt" jelentsen. A fluktuáció viszont azt is érzékelteti, hogy az egyik évben a munkát nem végző tagok helyett a másik évben — elsősorban ugyanazon családokból — növelték a taglétszámot. A létszámváltozásban az is közrejátszott, hogy a családok valamelyik tagja a háztáji állatok számára szükséges takarmány biztosítása érdekében kénytelen volt tagként jelentkezni. A szövetkezeti tagság munkaképessége és termelési tapasztalata eléggé eltérő. A tagok átlagos kora ekkor még 50 év alatt van, de jelentős a nők részaránya (mintegy 35%). A régi és új tagság nagy része elsősorban a takarmánytermesztéshez és a hagyományos kisüzemi állattenyésztéshez ért. A háztáji állattenyésztést a megengedettnél általában nagyobbra méretezik, s ezzel függ össze, hogy a minél több közös munka helyett a tagság fő törekvése a takarmányellátáshoz szükséges háztáji föld megtartása, a részesműveléssel a közös takarmányból minél nagyobb rész elérése. A gépesítés megoldására való törekvés az elsődleges feladatok között áll. A gépesítés ütemét jelzi, hogy 1963-ra a növénytermelés alapgépesítését megoldják, ugyanerre az évre befejeződik a gépek biztonságos üzemeléséhez szükséges javítóműhely elfogadható berendezése. Az erőgépállományt úgy növelik, hogy 1963-ban már csupán 160 kat. h. szántó jut egy traktoregységre. A munkagépekkel ugyan sok a probléma, de a legfontosabbak (talajművelő és vetőgépek) rendelkezésre állnak. A szállítást megkönnyíti a vontatók beállítása és egy tehergépkocsi vásárlása. Az erőgépállomány 1963-ban: eszközhordó traktor 2 db univerzális könnyűtraktor 6 db univerzális nehéztraktor 3 db szántótraktor 5 db tehergépkocsi 1 db személygépkocsi 1 db