Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

nek stabilitása, a párt- és tanácsi szervek, vezetők állandó támogatása. A gazdaság vezérkara ugyanazon emberekből áll, akik a korábbi időszakot végigküzdötték. Különösen kedvező, hogy sem az elnök és elnökhelyettes, sem a főkönyvelő személye nem változik. A vezetőgárda mögött pedig a régi tagság megbízhatóbb csoportja és közülük is a pártszervezet tagjai igyekeznek megteremteni a kontaktust a tagság és a vezetőség között. A Járási Pártbizottság segítségét ma is emlegetik a szövetkezet „veteránjai". A párt képviselői nemcsak politikai segítséget adnak, közbelépnek mindig, ha gazdasági nehézségek merülnek fel. Igyekeznek elhárítani minden akadályt a szövetkezet fejlődésének útjából. A tanács sem tétlen, ha a szövetkezet érdekeiről van szó. Itt is előnyös, hogy a szövetkezetet és szövetkezeti mozgalom érdekeit szívén viselő tanácselnök személye nem változik, s igen jó a kapcsolat a tanács és a szövetkezet vezetői között. A társadalmi és politikai tényezők előbbi előnyös vonásai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az Űj Élet Termelőszövetkezet az átszervezést követő első év visszamaradása után újra fejlődésnek indult, s néhány év alatt eredményesen gazdálkodó nagyüzemi gazdasággá alakult, 2. A gazdálkodás feltételeinek alakulása A szocialista átszervezés befejezését követő két évben (1961 és 1962) a szövetkezet közös területe 4303 kat. h.-ra, tehát az 1960. évihez képest 3,5-szeresére nőtt. Az új tagok által behozott terület zöme szántó volt, s így a szántóterület is mintegy négyszeresére, kereken 3000 kat.h.-ra növekedett. Ezután már kevésbé változott a terület: 1961 1962 1963 1964 1965 Összes közös terület, kat. h. 3505 4303 4591 4671 4683 Ebből: Szántó 2740 2966 2966 3023 3238 Rét 388 352 356 356 276 Közös legelő 100 134 134 134 134 A termelés egyik legfontosabb feltétele a földterület minőségileg nem változott az előző időszakhoz képest. A 7 aranykorona körüli átlagérték jelzi, hogy a szövetkezet viszonylag rossz átlagos földminőséggel rendelkezik. A földhasználatot, illetve az ezt megközelítő művelési ág összetételt a szántó növekedése (60-ról 70%-ra) jelzi. Az időszakon belül említést érdemlő művelési ágváltozást jelent, hogy 1962—1963-ban 10 kat. h. szőlőt telepítettek, továbbá a magas fekvésű réteket (mintegy 150 kat. h.-at) feltörték és szántóvá alakították. Nem jelentett senki számára meglepetést,