Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

A szövetkezet fejlődésének társadalmi-gazdasági körülményeit érinti a megmaradt kisárutermelő szektor is. A szocialista átszervezés befejezése után (és ma, 1969-ben is) 26 egyéni gazdaság maradt a községben, majdnem 300 kat. h. földterülettel. Ezek közül csupán két család rendelkezik nagyobb földbirtokkal (egyik 50 holdas, másik 25 holdas), a többi általában 2—5 kat. h.-as nagyságú, s zömmel vegyes foglalkozást űző család. A két nagyobb egyéni gazdaság napszámosokat is foglalkoztat, s bizony ezek a szövetkezeti tagok közül verbuválódnak. A szövetkezet fejlődésének második szakaszában a tái^sadalmi és politikai körülmények és a közhangulat fő vonásai lényegesen változnak az előző korszakhoz képest is, de a periódus egyes éveiben is. Az előző évekhez képest alapvető változást jelent, hogy a falu lakosságának léte alapvetően a termelőszövetkezethez fűződik. Ennek megfelelően formálódik az egyének gondolkodása és a társadalmi tudat egyaránt. Ez a tudat azonban mégsem egységes, bár a szövetkezeti gondolkodásmód az időszak vége felé egyre jobban közelíti az anyagi érdekeket, s ezek tudati tükröződését és hatását egyaránt. A fejlődés második szakaszának kezdetén a társadalmi ellentmondások közül legtöbb problémát a szövetkezet tagságának korábbi törzsgárdája és az új tagok közötti — elsősorban gazdasági tartalmú — ellentétek jelentik. Az új tagok jó része még nem érzi magáénak a szövetkezetet. Gazdasági érdekeiket tekintve még viszonylag függetlenek is a közös gazdaságtól, hiszen többségük egy-két éves tartalékkal rendelkezik, háztáji állatállománya is biztos anyagi fedezet, s így nem szorul rá a közös gazdaságból származó keresetre. Az ebből származó gondok azért is élesen jelentkeznek, mert a régi tagság munkafegyelmi problémái sem oldódtak meg a szövetkezet működésének előző három évében. A nyomasztó gondok elsősorban a már említett legöntudatosabb vezető rétegre nehezednek. Ehhez hozzátehetjük, hogy ilyen körülmények között ugyanerre a rétegre hárul a gépesítéssel, az építkezéssel, és a nagyüzemi gazdálkodás egyéb feltételeinek megteremtésével összefüggő feladatok elvégzése is. A vezetők úgyszólván éjjel-nappal dolgoznak az első években. Nappal a tagokkal való foglalkozás és az operatív szervezés ezernyi feladata, a sok beruházással, építkezéssel járó eléggé bürokratikus ügyintézések lebonyolítása, éjjelekbe torkolló estéken pedig az értekezletek, a tervek, és elképzelések megbeszélése jelentkezik hétköznapokon és ünnepnapokon egyaránt. A vezetők visszaemlékezéseikben úgy gondolnak erre az időszakra, hogy a sok gond között mégis a tagsággal való foglalkozás volt a legnehezebb. „Folyik a tagosítás, alakítjuk az új munkaszervezetet, gépeket vásárolunk, egyezkedünk a tanáccsal, a bankkal, de ugyanakkor gyakran magunknak kell egyes tagokat felébreszteni és munkára agitálni, s bizony az utóbbi a legkeservesebb feladat".— emlékszik vissza a szövetkezet elnökhelyettese a nehéz évekre. „A legnehezebb volt meggyőzni a tagokat arról, hogy értük van a szövetkezet, de nélkülük mi hiába harcolunk" — állapítja meg erről az időről egy másik vezető. Ilyen körülmények között jelentős előnyt jelent a szövetkezet vezetői-