Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

részét már gépek végzik stb.). A kulturálódás lehetőségei is jobbak, nemcsak a több szabad idő, hanem a kulturális rendezvények, szakmai előadások és tanfolyamok szervezett kereteinek lehetőségei következtében is. Érthető tehát, hogy a szövetkezeten belül meglevő problémák ellenére a szövetkezet tekintélye nagyot nőtt mind a tagság, mind a kívülállók szemében. A feloszlatott termelőszövetkezeti csoport rossz példája miatt erősen megtépázott szövetkezeti tekintélyt az Űj Élet Termelőszövetkezet négy év alatt nemcsak helyreállította, hanem növelte a termelőszövetkezet iránti bizalmat. Megváltozott a község általános hangulata, ami kedvezett a szövetkezeti mozgalom további fejlődésének, s ez a vizsgált időszak végére megteremtette a lehetőséget a községben a szocialista átszervezés befejezéséhez. 1960 végére Tiszakarád termelőszövetkezeti község lett. A szövetkezet e fejlődési szakaszának értékelésekor az elért eredményeket legjobban tükröző részesedést és a munkaegység értékét érdemes az említettnél kissé részletesebben is szemügyre venni. Ez a következő történelmi szakasz értékeléséhez is szükséges. A munkaegység értéke a következők szerint változott: 1957 1958 1959 1960 A munkaegység viszonylag magas szintjének értékét emeli, hogy már az első évben sikerült a tagok által várt eredményt elérni. A második év visszaesése elsősorban a vízkár és az időjárás okozta gyenge termésátlagszínvonalra vezethető vissza, de meg kell jegyeznünk, hogy az 1 tagra jutó részesedés értéke ebben az évben sem csökkent, hanem nőtt. Márpedig a tagság elsődlegesen nem a munkaegység értékét, hanem a ráeső évi részesedés nagyságát veszi figyelembe. Figyelmet érdemel az időszakban a személyes jövedelem pénzbeni és természetbeni részarányának megváltozása. Az alakulás évében a természetbeni rész aránya még 58%, a pénzbeni kifizetett jövedelem 42%. Ez az arány még a naturális gazdálkodási viszonyokat tükrözte. A tagok törekvése a biztonságra és a munkaegység-rendszer alkalmazása együttesen eredményezte a természetbeni díjazás nagy arányát. Már az első év végére kiderült, hogy a természetbeni díjazásnak több a hátránya, mint az előnye. Ennek alapján a második évtől kezdve a pénzbeni részesedést helyezték előtérbe, s ebben a kérdésben a tagságot meggyőzte a munkaegység-előleg. Végül is 1958-tól az időszak végéig 85% körül alakult a munkaegységre jutó részesedés pénzbeni értéke. Gyakorlatilag tehát csupán a háztájiban nem termesztett kenyérgabona-fejadag, többkevesebb takarmánygabona és némi természetbeni prémium jutott részesedésként természetben a tagokhoz. Növekedési 11 index % 34,54 100 29,81 86 44,04 128 49,40 143