Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

Az időszak végén sokan felvetették a munkaegység-rendszernek a pénzbeni díjazással való felváltását, de a feltételek hiányában ez nem volt megvalósítható. A pénzbeni díjazás felvetése mellett a tagság körében igen erős a törekvés a részes művelésre. Ez szorosan összefügg a háztáji gazdaságok állatállományának növekedésével, továbbá azzal, hogy a részes művelésből kapott termények értéke meghaladja az ugyanazon munkáért jóváírt munkaegység értékét. Végeredményben elmondhatjuk, hogy a tiszakarádi Űj Élet Termelőszövetkezet történetének első szakasza sikeresen zárult, s a szövetkezet megerősödéséhez, a tagság életszínvonalának emelkedéséhez vezetett. A tagság és a kívülállók szemében a termelőszövetkezet bebizonyította a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. A nagyüzemi gazdaság feltételei ugyan még nagyrészt hiányoznak, a fejlődés elsősorban a közös munka előnyén és a kézi munka intenzívebb felhasználásán alapult, de egyúttal megteremtődtek a feltételei a továbbhaladásnak, amely a szocialista átszervezés befejezésével új szakaszt nyitott a község és a szövetkezet életében. A szövetkezeti gazdaság viszonylagos stabilizálódásában jelentősen közrejátszott az élőmunka koncentrált és intenzívebb felhasználása. Ennek megfelelően a termelési eszközök elegendőnek bizonyultak. Alapjában véve még nem beszélhetünk „nagyüzemi" gazdálkodásról, inkább lehetne a kisüzemek egyesülésének előnyeiről, a közös munka és a kézi munka intenzívebb kihasználásáról szólni. A fejlődés előremozdítója a vezetés viszonylagos stabilitása és a szövetkezeti mozgalomban szerzett tapasztalatok kihasználása. A területi koncentráció még nem nagy, s így a vezetők által áttekinthető. 4. Az első fejlődési szakasz problémái Az előzőekben említett eredmények elsősorban a kollektív gazdálkodás és a társadalmi összefogás eredőjeként váltak lehetővé. 1960-ig a termelőszövetkezetnek még nem sikerült ugyan a nagyüzemi kereteket megtölteni a magas színvonalú gazdálkodáshoz szükséges tartalommal, de a tagság megélhetésének biztosítása, s a termelési színvonalban a korábban jól gazdálkodó középparaszti szint meghaladása megalapozta a községben a szövetkezet tekintélyét. Ilyen alapon a társadalmi háttér alátámaszthatta a szocialista átszervezés befejezését a községben, s egyúttal lehetővé tette a gépesített nagyüzemi gazdálkodás feltételeinek, a nagyüzemi keretek tartalommal való feltöltésének a gyorsabb megteremtését az átszervezés befejezését követő években. Ez a viszonylag eredményes fejlődés azonban igen sok problémát is jelentett. A problémák társadalmi és gazdasági forrása egyaránt megtalálható az Űj Élet Termelőszövetkezetben. Az 1960. évre vonatkozóan már rendelkezésre állnak a vezetőségi és közgyűlési jegyzőkönyvek, amelyek