Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

A termelés struktúrájában a növénytermelés aránya ebben az időszakban különösen akkor tűnik túlzottnak, ha számolunk a táj korábbi állattenyésztő jellegével. A háború előtt a község árbevételének több mint 60%-a állattenyésztésből származott. A szövetkezetben az időszak végén az árbevételnek majdnem 70%-a a növénytermelésből ered. A halmozott termelési értéknek 20%-át sem tette ki az állattenyésztés, a bruttó jövedelemből való részesedés pedig még kisebb volt. A község átlagában még az árbevétel 3/4-e származik az állattenyésztésből. A növénytermelés struktúrája mind a vetésterület, mind a termelési érték összetétele alapján „vegyesnek", illetve „sokoldalúnak" ítélhető. Részben következtetünk a termelés szerkezetére vonatkozóan a művelési ág struktúrája alapján. Az időszak alatt elsősorban a szántóterület növekszik, s így a szántóföldi növények vetésszerkezete határozza meg a növénytermelési struktúra változását. A szántóterületen uralkodó szerepet a kenyérgabona (25%), a takarmánygabona (30%) és a kender (10—12%) tölt be. A vetésterület szerkezetének változását meghatározza a növekvő tagság foglalkoztatására és a személyi jövedelem növelésére való törekvés. Ebből következően évről évre növelik a kézimunka-intenzív növények területét (kender, cukorrépa, burgonya, magkender, repce, mák stb.). Ez a törekvés a termelésszerkezet sokoldalúságát eredményezi, s több mint 40 növénnyel foglalkoznak a gazdaságban. A specializációra való törekvés ebben az időszakban nem nyerhet teret (a struktúrát természetesen befolyásolja a direkt irányítással járó beavatkozás, ezen belül a diktált terv). A termelés területének növekedésével és a struktúra változásával öszszefüggésben növekszik a kézimunka-ráfordítás. A munka mérésében és a jövedelemelosztásban a munkaegység-rendszert alkalmazzák, s így a kézimunka-ráfordítás növekedése a munkaegységek számán keresztül érzékelhető. A munkaegységek száma: Az alakulás évéhez képest tehát a munkaegység-ráfordítás négyszeresére nőtt, s jóval meghaladta a terület és a taglétszám növekedésének mértékét. Ily módon az egy tagra jutó munkaegységek száma 39%-kal nőtt, az 1 kat. holdra jutó munkaegység 2,5-szeresére növekedett. 1957- ben 1958- ban 1959- ben 1960- ban 10 932 24 615 27 228 43 940 1 tagra 1 kat. h.-ra jutó munkaegység 1957 1958 1959 1960 212,6 14,1 267,6 31,0 292,8 23,7 303,0 35,5