Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

nakilométer évi szállítási feladattal, szintén eléggé rossz útviszonyok mellett. A nagy felvevő piacok, nagyobb városok közelségének hiánya eddig kevésbé érintette a közös gazdaságokat. Mindenesetre a magasabb áron történő szabadpiaci értékesítés lehetőségei kisebbek, mint a nagy felvevő piacok közelében, s ez inkább a háztáji termelők közvetlen értékesítését illetően volt hátrányos (tojás, tej, baromfi). A lakosság elsősorban mezőgazdasággal foglalkozik, s így a község belső piaca igen szűk. A termelőszövetkezet tagjainak, s általában a község lakosainak termelési tapasztalatai elsősorban a takarmánytermesztéshez és az állattenyésztéshez fűződnek. Ez a hagyomány is közrejátszik abban, hogy a háztáji állattartás színvonala nem csökkent, sőt fejlődött a legutóbbi években is. A falu elöregedése a közeli ipar és nagyvárosok hiánya ellenére észrevehető, de az átlagosnál némileg kisebb mértékű. A faluban maradó ifjúság a termelőszövetkezetben elsősorban a gépek felé vonzódik, s így a technikai káderképzés feltételei erről az oldalról adottak. A közgazdasági és üzemi viszonyokról bővebb képet a továbbiakban kaphatunk. 2. A község társadalmi-gazdasági fejlődése a II. világháború előtt A gazdasági s az ezzel összefüggő társadalmi fejlődésnek a mai helyzetre is befolyást gyakorló jegyeit az 1860-as évektől vehetjük érdemlegesen számításba. A vízszabályozás után, 1863-at követően gyorsan növekszik a földművelésbe vont terület, ezzel párhuzamosan nő a lakosság, s a halászó, pákászó falu földműves községgé alakul. Ezzel együtt gyorsan fejlődik a lakosság mezőgazdasági kultúrája. A víz alól felszabadult területen elsősorban a legelőterület növekszik, s ezen a szarvasmarhatartás gyors térhódítása a jellemző, de jelentős az extenzív baromfitartás, főleg a liba- és kacsatenyésztés súlya is. A szántóvá alakított területen vegyes növénytermesztést folytatnak, de a kenyérgabona és a takarmánygabona uralkodó, továbbá az önellátási kényszer miatt textilipari növényekkel is széles körben foglalkoznak, s megtermelik a szükséges burgonyát és zöldségféléket. A kukoricát ebben a korszakban még kevésbé ismerik. A község parasztsága ekkor még igen rossz körülmények között élt. 1860—1900 között 110 ember vándorolt ki Amerikába. A termőterület már elegendő lenne a lakosság megélhetéséhez. A lakosok nagy része azonban nem juthat földhöz, s a megélhetési lehetőséget csökkenti, hogy a Majláthbirtokra más megyékből hoznak aratómunkásokat. A nagybirtokon dolgo-