Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

A terület jellegét meghatározó előbbi talajtípusok mellett találhatók számottevő mértékben savanyú homoktalajok, amelyek humuszban szegények és rossz vízgadálkodásúak. Ezenkívül foltokban vannak nagy humusztartalmú láp-, illetve kotútalajok. A termőföld alatt szinte mindenütt vízzáró agyagréteg vonul, amely általában mélyebben helyezkedik el ugyan, de ahol közelebb kerül a felszínhez, ott szikesedést okoz. Utóbbi szerencsére csak szórványosan, főleg a régi legelőkön fordul elő, de a magas talajvízállás gyakori probléma, s a vízkár sokszor igen érzékenyen érinti a község és a szövetkezet növénytermelési eredményét. A vidék éghajlatát az Alföld és a hegyvidék közötti átmenet határozza meg. Az 1947—1968. évek átlagában az évi átlagos középhőmérséklet 9,8 °C; a tenyészidőszaké pedig 16,5 fok volt. A napfényes órák száma évente 1950—2100 között változik. Az első fagyok október 10—15 körül, az utolsó fagyok általában április 15—20 között tapasztalhatók. Gyakori azonban a májusi fagy is. Az évi átlagos csapadék 580 mm, amelyből a tenyészidőszakra 300 mm, tehát csupán 51,7% jut. Általában a június, július és augusztus hónapok a legcsapadékosabbak. A tavasz végi szárazság és a sok csapadék egyaránt sok gondot okozott már a mezőgazdasági termelőknek. A község és a termelőszövetkezet közgazdasági adottságai az átlagosnál rosszabbak. A legközelebbi nagy vasútállomás Sárospatakon van, s több mint 25 km-re vezet a viszonylag forgalmas és megfelelő főútvonal, a Miskolctól Szerencsen és Sátoraljaújhelyen keresztül Csehszlovákiába vezető út. A termelőszövetkezet területén halad át a bodrogközi kisvasút, amely az egyetlen fejlettebb kapcsolatot teremti meg a község és a piacok között. A kisvasút megállója és rakodóállomása közel, a gazdaság központjától 1 km-re, a község szélén települt, és Sárospatak felé személyi forgalmat is bonyolít. A személyforgalmat a kisvasút mellett autóbusz oldja meg. A községet és a termelőszövetkezet központját 6 km hosszú bekötő út köti össze a ,,bodrog-közi" makadámút sárospatak-ricsei ágával. A makadámút is eléggé rossz állapotban van. de a bekötő út és általában a gazdaság területén levő utak szinte minősíthetetlenek. Egyetlen kivétel a falut és a tehenészeti telepet összekötő — saját erőből és állami támogatással épített — új út. Az igen rossz állapotban levő útvonalak a géppark meghibásodásának állandó forrását jelentik és növelik a szállítási költségeket. A termelőszövetkezetekben általános probléma tehát itt még inkább érvényes: nevezetesen az, hogy a gépesítés és a gépi szállítás gyors fejlődésével nem. tartott lépést az utak korszerűsítése, az úthálózat kialakítása. A szállítások zöme mind a külső, mind a belső anyagmozgatásokat illetően rossz utakon történik. A probléma nagyságát érzékelteti, hogy a legrosszabb utakon végbemenő belső anyagmozgatás rádiusza 6 km-re tehető, s itt évente 1200—1400 vagon körüli, tehát 100 ezer tonnakilométernyi szállítást bonyolít le a szövetkezet. A külső szállítások köre átlagosan 30 km-re tehető 110—130 vagon mennyiségű anyagmozgatással, mintegy 36 000 ton-