Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

Tisza bal partján. A község és a termelőszövetkezet területe közigazgatásilag a sátoraljaújhelyi járáshoz tartozik. Járási székhely: Sátoraljaújhely, amely a községtől 25 km távolságra van. A község mai területe teljes egészében mezőgazdasági jellegű. A 12 ezer kat. holdnyi terület nagy része (60%-a) szántó, jelentős részt képvisel a legelő (1,8 ezer kat. hold), a többit a meglevő árterület és kevés erdő teszi ki. A rendszeresen művelhető mezőgazdasági területet a legutóbbi felmérések kereken 8300 kat. holdban állapítják meg. A falu lakossága 3500 körül alakul. A lakások száma 920-ra tehető. A családok és tagjaik foglalkozása zömmel a nagyobb Új Élet és a kisebb Tiszapart Termelőszövetkezethez fűződik, részben a közös gazdaságban, részben a háztáji gazdaságban végzett munkán keresztül. Néhány család egyéni gazdálkodást folytat, egyesek pedig városba járnak dolgozni (Sátoraljaújhely, Sárospatak). A falu közvetlen közelében jelentős ipari objektum nincsen. Miskolc város munkaerőelszívó hatása a távolság ellenére is érvényesül. A falu lakosságának zöme elsősorban a mezőgazdaságból él. Ez a gazdasági kényszer erősen rányomja bélyegét a szövetkezeti mozgalom fejlődésére, a falu lakosságának a földhöz, majd a termelőszövetkezethez való viszonyára. A domborzati viszonyokat a sík felszín, több helyen a mély fekvés jellemzi. A mély fekvésű területekre a víz- és fagyveszély jellemző. A vízrajzi körülmények, vízrajzi helyzet szorosan összefügg a Tisza közelségével. A szövetkezet területét a Tisza kelet-déli irányban érinti. Emellett a területet két főcsatorna és tíz mellékcsatorna szeli át s tagolja részekre. A folyók közelségéből adódóan nagy lehetőség van öntözésre, de talán ennél is fontosabb vízgazdálkodási kérdésként merül fel a keletkező belvizek elvezetése és az árvízvédelem. A talajviszonyok erősen rányomják bélyegüket a talajművelési technológiára és a vetésszerkezetre. A föld minőségét megközelítő átlagos aranykorona-érték 7 körül alakul. Ez jóval az országos átlag alatt van, s jelzi, hogy a község és a termelőszövetkezet területe — az alapvető termelőeszköz, a föld szempontjából — a mostohább vidékek közé tartozik. Az átlagon belül itt is többféle — a művelés és termőképesség szempontjából eltérő — talajtípus található. A Tisza menti árterületeken savanyú öntéstalajok találhatók, amelyek káliumban gazdag, de humuszban szegény földek. E területeken a rendszeres istállótrágyázás mellett érhetők el viszonylag jó eredmények. Ugyancsak savanyú talajok az öntésen kialakult mezőségi, vályogtalajok, amelyek a terület legnagyobb részét teszik ki. Meszezéssel, istállótrágyázással és mélyműveléssel búzából, kukoricából és vörösheréből, illetve a hasonló talajigényű növényekből jó eredmények érhetők el ezeken a földeken. Mocsári eredetű réti talajokkal is találkozunk a község területén. Ezek a mély fekvésű vizenyős területeken kialakult iszapos agyagtalajok, amelyek rossz vízgazdálkodásúak, gyakori itt a vízállás és az ebből adódó víznyomásos kár.