Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

érezte: olyan — elsősorban emberi — problémák gyűrűjébe került, amelyet — a korábbi évek tapasztalata szerint — nincs ereje szétfeszíteni, önmagával került ellentétbe amiatt, hogy akaratát egyre kevésbé tudta érvényesíteni, sőt már akarata is mind kevesebb volt, mert érezte bár, hogy a szövetkezet nem jó irányba halad, a nagyüzemi gazdálkodáshoz hiányos szakmai képzettsége miatt nem tudta határozottan megmondani, hogy mi volna helyesebb. Az elnök tragikus halála tovább bomlasztotta a szövetkezet belső összetartozását. Ujabb és újabb rémhírek és pletykák keringtek, jó- és rosszhiszeműek egyaránt. A tagok ugyanis még az elnököt kedvelték leginkább a vezetőségből, és halála után méginkább a pártjára álltak. Felmerül a kérdés, hogy a makói szövetkezetek közül vajon miért az — az egykor legerősebb — Űttörő Termelőszövetkezet került a legsúlyosabb helyzetbe? Elsősorban természetesen azért, mert minden szempontból őt érte a legnagyobb kár. De voltak egyéb okai is. Az Űttörő Tsz mint tudjuk — az 1960-as évek első felében a legjobb makói tsz volt, de mert a fejlődés ütemében elmaradt a Kossuth, főleg pedig a Lenin Tsz mögött, a felhalmozás, valamint a tartalékolás rovására igyekezett elérni, hogy a tagok jövedelmében ez a különbség a valóságos helyzetnél kisebb mértékben tükröződjék. Mindez pillanatnyilag — a tagok és a vezetők napi érdekeit tekintve — indokolt lehetett, de végülis olyan „rablógazdálkodás" volt, amely aláásta a szövetkezet gazdasági alapjait. 3. Az Úttörő Termelőszövetkezet helyzete és kilátásai az 197l-es esztendő elején A kósza hírek és a pletykák ugyan azt hirdették, hogy az Űttörő Termelőszövetkezet feloszlik, ez nemcsak hogy nem következett be, de 1971 elején olyan jelentős lépésekre és intézkedésekre került sor, amelyek nyomán joggal reménykedhetünk a szövetkezet megerősödésében és felemelkedésében. a) 1971. február 6-án a Makói Gépgyár szerelőcsarnokában az egész tagság együttes részvételével vezetőségválasztó közgyűlést tartottak. Ez a tény már önmagában is jelzi az esemény jelentőségét. Az Úttörőben ugyanis már évek óta az volt a szokás, hogy részközgyűlésekre osztották a tagságot, ami nem is volna baj akkor, ha rendes kerékvágásban mennek a dolgok. Eredetileg most is így tervezték, de a brigádvezetők — a tagok kívánságára — kérték, hogy összevontan tartsák meg a vezetőség választást. Az Úttörő tagsága úgyszólván egyhangúlag (4 érvénytelen szavazattal Binecz Jánost, a makói Kossuth Tsz elnökét választotta az Űtttörő Termelőszövetkezet elnökévé. Ezen a vezetőségválasztó közgyűlésen sok elkeseredett felszólalás hangzott el. Akkor még mindig csak azt tudták, hogy a veszteségük pontosan 17 504 000 Ft, de teljesen bizonytalan volt,