Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

Ősszel újabb mérleget készítettek az Űttörő Tsz-ben, és eszerint — 80%-os részesedéssel számolva és figyelembe véve a 2,5 millió Ft földadó elengedésében megnyilvánuló állami segítséget — 20 006 000 Ft veszteség adódott. Ezt az összeget tavasszal a zárszámadás elkészültekor 17 504 000 Ft-ra módosították. Az Állami Biztosító nem fizetett az ár- és belvízkár miatt, mert a fennálló biztosításban (TÁV) belvíz-kockázat vállalás nincs, árvíz meg biztosítási szempontból nem volt, mert nem szakadt át a gát. A mezőgazdasági munkák időbeni ritmusának felbomlása és a számtalan egyéb tennivaló miatt az 1970-es év második felében sok munkával elmaradtak a szövetkezetben. A betakarítás — bár sajnos vajmi kevés betakarítani való maradt —, sohasem tapasztalt nehézségekkel haladt. 16 kombájn dolgozott, mégis több mint 200 hold búza maradt learatatlan.

7 Novemberig 600 holddal kevesebb gabonát vetettek el, mint 1969-ben, és 2100 kat. holdat még nem szántottak fel, pedig a traktorosok aratás óta decemberig szabad vasárnap nélkül dolgoztak. Ily módon az 1970-es év végére kialakult helyzet semmi okot nem adott arra, hogy akár a vezetőség, akár a tagság különösebb bizakodással tekintsen a jövőbe. 1970 novemberében néhány gabonatáblán már ismét megjelent a belvíz. A tagok közül sokan — főleg a gépjavító műhely dolgozói, a traktorosok és az állatgondozók — csak a zárszámadásra vártak, hogy eldöntsék, érdemes-e továbbra is a tsz-ben dolgozniuk, vagy sem. A nehéz helyzetben — amint az lenni szokott — a vezetők egymást okolták a kialakult helyzet súlyosságáért, Bíró Sándor elnök pedig nem bírta tovább elviselni a sokfelől ránehezedő poltikai és erkölcsi nyomást, idegei felmondták a szolgálatot, és véget vetett életének. Ezt a tragikus eseményt — amely soha rosszabbkor nem érhette volna az amúgy is megrendült termelőszövetkezetet — rendkívül bonyolult és sokrétű okok váltották ki. Az azóta eltelt idő rövidsége és más okok is lehetetlenné teszik, hogy akárcsak vázlatos képet is adhassunk a folyamatról, amely ide vezetett.

8 Annyit midenesetre megállapíthatunk, hogy Bíró Sándor elsősorban önmaga elől menekült, pontosabban azért, mert úgy 7 Ezt a kb. 200 kat. h. learatatlan búzát a főagronómus utasítására felégették. Ez az eljárás hallatlan elkeseredést váltott ki a tagok között, s a búzaégetés szinte jelképpé vált a szemükben, erre hivatkoztak, valahányszor a vezetőség hibáiról beszéltek. A főagronómus megmagyarázta ugyan, hogy más megoldásra nem volt lehetőség, de az erkölcsi kárt, amelyet ez a lépés okozott, már nem lehet helyrehozni. 8 E tanulmány szerzőinek egyike egy héttel a tragikus esemény előtt beszélgetett Bíró Sándorral. Az akkor elhangzottakról idézünk néhány gondolatot : „A vezetőnek úgy kell bánni az emberekkel, hogy a jó szakembereket meg tudja tartani. Az a legkevesebb, hogy jól fizesse őket. A kis dolgokat is jól kell elintézni, mert azokból lesznek a nagy fontosságú dolgok." ,,Én mindig jóhiszemű voltam, s azt hittem, hogy a munkában minden ember a tudása legjavát adja, s a szakembereket azért tartják, hogy azok felelősséggel irányítsák a szakmai dolgokat." „Ha a tagok úgy kívánják, akkor elmegyek a tsz-től, de véleményem szerint annak kell elmennie, aki akadályozza a közös munkát."