Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

árbevételre számíthattak, vagyis a tervezettnek csak valamivel több mint a felére. De pénzben ki nem fejezhető az a veszteség, ami azoknak az embereknek a lelkében játszódott le, akik a zavar első időszakában csak azt látták, hogy tönkrement az egykor országos hírű és rangú Űttörő Termelőszövetkezet. Elterjedt az a hír — főleg Marosleién — hogy felosztják az Úttörő Tsz-t, és más szövetkezethez csatolják, de a bizalmatlanság más területeken is megnyilvánult. A háztájiban termelt zöldséget a tagok egy része Pesten adta el, mert a helyi MÉK-ben nem bíztak meg. Természetesen ez sok időbe tellett, s elsősorban a közösben végzett munka rovására ment. Ebben az esztendőben végtelenül sokat dolgoztak az Űttörő Tsz tagjai, de részben haszontalanul, és főleg a vállalt — közvetlen érdekeltségű — területeken. Ezt a munkát — még inkább a hozzávaló kedvet —, azonban már nem lehet a korábbi évekéhez hasonlítani. 1970 őszén sokan léptek ki a tsz-ből, mégpedig sajnos elsősorban a fiatalabbak és a szakmunkások. A vezetőség pedig nem tehetett egyebet, mint figyelmeztette őket, hogy jól gondolják meg a kilépést, és ne hallgassanak mások tanácsára. Ennek ellenére 1970. novemberéig 65 tag, 1971. január 31-ig további 30 tag hagyta el az Űttörő Tsz-t, Később, 1971 tavaszán, az új vezetőség megválasztása után mintegy 50 tag újra viszszalépett. Fokozta a bizonytalanságot az is, hogy 1970 őszén még senki sem tudta biztosan, vajon az árvízsújtotta termelőszövetkezetek mennyi és főleg milyen formában jelentkező állami támogatást kapnak. Az állam ugyanis garantálta a termelőszövetkezeti tagok számára az előző két év átlagából számított részesedés 80%-át, de sem a tagság, sem a vezetőség nem tudta, hogy ezt az összeget vissza nem térítendő állami támogatás vagy három év alatt visszafizetendő állami hitel, esetleg a kettő kombinációjaként kapják? Ezt csak a zárszámadás elkészítése után döntötték el az „illetékes állami szervek", a szövetkezet mindenesetre a legteljesebb bizonytalanságban volt. mert a három éven belül visszafizetendő 16—18 millió Ft-os kölcsön szinte kibírhatatlan terhet jelentett volna számára. Az elkövetkezendő évekre ugyanis már egyéb okok miatt is súlyos gondok vetették árnyékukat. A vezetésben meglevő, egyre mélyülő ellentétek és a tagok bizalmának megrendülése már önmagában is rendkívül lehangoló volt. De ezen kívül a vízzel elárasztott területeken teljesen leromlott a talaj szerkezete, és a víz kimosta a taljban levő tápanyagok jó részét. 1970-ben a szövetkezet természetesen felhasználta az amúgy is csekély biztonsági alapot, és hiányzott a következő esztendőre való dughagyma. burgonya vetőmag, de nem volt meg a szükséges mennyiségű takarmány sem. 1970 szeptemberében 40 Ft előleget fizettek az addig teljesített munkaegységek után, és az állami támogatás módjától tették függővé, hogy ezen felül még mikor mennyit kapnak a tagok. A teljesen fizetésképcelenné vált szövetkezet számára a Csongrád megyei Tanács 27 millió forint óvadékot helyezett el a Nemzeti Banknál, hogy a tsz egyáltalában hitelt vehessen fel.