Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)
Dr. Romány Pál: Mezőgazdaságunk 25 évvel a földreform után
ugyan a régitől, de azt is tudjuk, hogy ez ma is többszektorú mezőgazdaság — s az is marad nagyon hosszú ideig —, s ismerjük azt is, hogy a szövetkezeti parasztság soraiban is találhatók jelentős jövedelemkülönbségek. Olyan különbségek amelyek forrását nem az elvégzett munka mennyiségében kell keresni, hanem a termelés különböző feltételeiben, közgazdasági szabályozó rendszerünkben, általában lehetőségeink korlátaiban. Nem kétséges, hogy az említett és hasonló problémák megoldhatók és nem akadályozhatják a fő tendencia érvényesülését. Jelentőségükben pedig eltörpülnek amellett, hogy kiépültek és megszilárdultak Magyarországon a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. A parasztság hallgatott a párt szavára és áldozatos munkával, a munkásosztály politikai-anyagi segítségével történelmi lépést tett előre. Hogyan tükröződik negyedszázadunk e második nagy agrárátalakulása a mezőgazdaság termelési-technikai színvonalában? Ami a termelési módszereket illeti: elmondhatjuk, hogy ebben is „ledolgozta" elmaradottságát mezőgazdaságunk, főleg ami a termelési módszerek ismeretét és alkalmazási igényét illeti. Kevés olyan, nálunk is alkalmazható termelési módszert, eljárást lehetne világviszonylatban is említeni, amelyet a mi mezőgazdaságunk nem ismerne, sőt valamilyen fokon ne alkalmazna. Nem kis dolog ez ha figyelembe vesszük a felszabadulás előtti mezőgazdasági állapotokat és háborús örökségeinket — amelyekről Erdei és Donath elvtársak már szóltak — és azt a tudományos-technikai fordulatot, amelynek időszakával a szocialista mezőgazdaság kialakulása egybeesett. Egyidejűleg kellett bevezetni a máshol már régebben alkalmazott korszerű módszereket és eszközöket, valamint megteremteni a feltételeit annak, hogy a legújabb termelési-technikai eljárásokat és biológiai eredményeket is alkalmazzuk, hazai talajon kifejlesszük. Pótolni kellett azt az elmaradást is, amely az 50-es évek első felének gazdasági politikája nyomán a mezőgazdaság termelő erőinek fejlődésében keletkezett és azt a munkaerőt is, amely gyors ütemben más népgazdasági ágakba áramlott. Mindezt figyelembevéve mondhatjuk tehát, hogy termelési módszereit tekintve nagy lépést tett előre mezőgazdaságunk, amit jelez a terjedő korszerű technika, az új fajták sora, a gépek, a berendezések sokasága s mutat a vegyi anyagok használatának emelkedése és több más korszerű termelési módszer terjedése. Hasonló bár koránt sem azonos mértékű változás következett be mezőgazdaságunk termelési szerkezetében és termelési színvonalában. Az előbbiben némi eltolódás következett be az állattenyésztés javára s ennél is nagyobb mértékű arányeltolódást hozott a kertészeti termelés előretörése. Mindkettő már a nagyüzemi gazdálkodás eredménye, a 60-as évek eredménye volt. A termelési színvonal gyorsabb növekedésének is a mezőgazdaság átszervezése teremtette meg a feltételeit. Az 1938—1957 közötti időszakban a mezőgazdaság bruttó termelése évi átlagban alig 0,5%-ban növekedett, viszont az 1957—1969 közötti évek növekedési üteme két és fél %-ot ért el.
