Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)

Dr. Romány Pál: Mezőgazdaságunk 25 évvel a földreform után

A növekedésben döntő szerepet játszott a gabonatermesztés számottevő javu­lása és az állattenyésztési fajlagos hozamok emelkedése. Elegendőek voltak-e az említett kedvező irányú változások a termelőerők állapotában és a termelési színvonalban ahhoz, hogy hazánk mezőgazdasága a nemzetközi rangsorban feljebb lépjen? Bár milyen számottevőek is mezőgazdaságunk fejlődési eredményei saját múltjához képest, az eltelt idő alatt még nem értük el, hogy „helyezési sorren­dünk" lényegesen jobb legyen az európai országok — de mondhatjuk a világ országait is — mezőnyében. Sőt azt is tapasztalhatjuk, hogy olyan országok ahol a mezőgazdaság szocialista átszervezése előbb fejeződött be és a mező­gazdaság ellátására is többet tudtak fordítani — mint például Bulgária — he­lyet cserélt velünk, pontosabban: elénk rukkolt több termésátlagban, néhány hatékonysági mutatóban. Fel kell figyelnünk erre, hiszen a mezőgazdaság fontossága nem csökken nép­gazdaságunkban. Igaz exportunknak már nem 60%-át, hanem csak 20—22%-át adja a mezőgazdaság, a keresőknek sem a fele, hanem hovatovább csak egy negyede dolgozik a mezőgazdaságban, mégis népgazdaságunk helyes arányá­hoz, mondhatnánk: egyensúlyához nélkülözhetetlen a nagytermelékenységű, jö­vedelmező mezőgazdasági termelés. Ennek pedig alapfeltétele a termelési szín­vonal, a versenyképesség növelése. Pártunk. Központi Bizottságának a gazdasági mechanizmus reformjára hozott határozata ú) fejlődési lehetőséget teremtett a mezőgazdaság, s benne a termelő­szövetkezetek számára is. Útmutatást adott a szövetkezeti önállóság, a gazdasági funkció, az állam és a szövetkezetek gazdasági kapcsolatainak értelmezésére. Mezőgazdasági szö­vetkezeteink tagjainak politikai és gazdasági aktivitása ma élénk, a szövetkezeti mozgalom fellendült, új és új formái születnek a szövetkezeti életnek, a szövet­kezeti demokráciának. Gazdaságunkban helyes arányok alakultak ki az ipar és mezőgazdaság fejlő­dése között, III. ötéves tervünket a mezőgazdaság is teljesíti, sőt várhatóan a tervezett fejlődést is meghaladja. A következő évek gazdasági feladatai nem csekélyek a mezőgazdaságban sem. Gazdasági feladatainkat azonban megoldjuk, ha biztosítjuk: — a szövetkezeti parasztság általános politikai és szakmai haladását, ha szövetkezeteink aktív részese lesz mindenütt a határozatok megalkotásá­nak, át tudja tekinteni a szövetkezeti élet legfontosabb területeit, saját gazdaságát; — a szövetkezetek érdekképviseleti szervei azon is őrködnek és azért is fele­lősséget vállalnak, hogy a szövetkezeti életben a szocialista elvek, a szö­vetkezeti jelleg és a közéleti erkölcs megfelelően érvényesüljön; — a hazai és nemzetközi tapasztalatokat alkotó módon és az eredménnyel ke­csegtetőket késedelem nélkül hasznosítják; — ha minden munkában építünk azokra a legjobb hagyományokra, amelyek a földreformért vívott harcban épp úgy megmutatkoztak, mint a szocia­M

Next

/
Thumbnails
Contents