Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)
Dr. Romány Pál: Mezőgazdaságunk 25 évvel a földreform után
A növekedésben döntő szerepet játszott a gabonatermesztés számottevő javulása és az állattenyésztési fajlagos hozamok emelkedése. Elegendőek voltak-e az említett kedvező irányú változások a termelőerők állapotában és a termelési színvonalban ahhoz, hogy hazánk mezőgazdasága a nemzetközi rangsorban feljebb lépjen? Bár milyen számottevőek is mezőgazdaságunk fejlődési eredményei saját múltjához képest, az eltelt idő alatt még nem értük el, hogy „helyezési sorrendünk" lényegesen jobb legyen az európai országok — de mondhatjuk a világ országait is — mezőnyében. Sőt azt is tapasztalhatjuk, hogy olyan országok ahol a mezőgazdaság szocialista átszervezése előbb fejeződött be és a mezőgazdaság ellátására is többet tudtak fordítani — mint például Bulgária — helyet cserélt velünk, pontosabban: elénk rukkolt több termésátlagban, néhány hatékonysági mutatóban. Fel kell figyelnünk erre, hiszen a mezőgazdaság fontossága nem csökken népgazdaságunkban. Igaz exportunknak már nem 60%-át, hanem csak 20—22%-át adja a mezőgazdaság, a keresőknek sem a fele, hanem hovatovább csak egy negyede dolgozik a mezőgazdaságban, mégis népgazdaságunk helyes arányához, mondhatnánk: egyensúlyához nélkülözhetetlen a nagytermelékenységű, jövedelmező mezőgazdasági termelés. Ennek pedig alapfeltétele a termelési színvonal, a versenyképesség növelése. Pártunk. Központi Bizottságának a gazdasági mechanizmus reformjára hozott határozata ú) fejlődési lehetőséget teremtett a mezőgazdaság, s benne a termelőszövetkezetek számára is. Útmutatást adott a szövetkezeti önállóság, a gazdasági funkció, az állam és a szövetkezetek gazdasági kapcsolatainak értelmezésére. Mezőgazdasági szövetkezeteink tagjainak politikai és gazdasági aktivitása ma élénk, a szövetkezeti mozgalom fellendült, új és új formái születnek a szövetkezeti életnek, a szövetkezeti demokráciának. Gazdaságunkban helyes arányok alakultak ki az ipar és mezőgazdaság fejlődése között, III. ötéves tervünket a mezőgazdaság is teljesíti, sőt várhatóan a tervezett fejlődést is meghaladja. A következő évek gazdasági feladatai nem csekélyek a mezőgazdaságban sem. Gazdasági feladatainkat azonban megoldjuk, ha biztosítjuk: — a szövetkezeti parasztság általános politikai és szakmai haladását, ha szövetkezeteink aktív részese lesz mindenütt a határozatok megalkotásának, át tudja tekinteni a szövetkezeti élet legfontosabb területeit, saját gazdaságát; — a szövetkezetek érdekképviseleti szervei azon is őrködnek és azért is felelősséget vállalnak, hogy a szövetkezeti életben a szocialista elvek, a szövetkezeti jelleg és a közéleti erkölcs megfelelően érvényesüljön; — a hazai és nemzetközi tapasztalatokat alkotó módon és az eredménnyel kecsegtetőket késedelem nélkül hasznosítják; — ha minden munkában építünk azokra a legjobb hagyományokra, amelyek a földreformért vívott harcban épp úgy megmutatkoztak, mint a szociaM