Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)
Dr. Romány Pál: Mezőgazdaságunk 25 évvel a földreform után
— élt a nagy történelmi lehetőséggel s nemcsak behozta százados elmaradását, hanem olyan termelési viszonyokat, olyan üzemformákat alakított ki, amelyek méltóak a szocialista társadalmi-gazdasági rendszerhez, más szóval létrehozta a szocialista mezőgazdaságot. Már jó pár éve lekerültek azok a kiegészítő feliratok községeink, városaink tábláiról, amelyeken azt közölték a helységbe érkezővel, hogy termelőszövetkezeti községbe, illetőleg termelőszövetkezeti városba érkezett. Ami már nem különleges, azt nincs miért megkülönböztetni. Általánossá vált hazánkban a mezőgazdaság szocialista átalakulása és elsősorban a szövetkezeti nagyüzemi gazdasági forma terjedt el, valósult meg. így azután népgazdaságunk fejlődését, egész tervgazdaságunkat a szocialista tulajdon mindkét formájára, az állami és szövetkezeti tulajdonnak az együttes fejlesztésére alapozhatjuk. Mezőgazdaságunk tervszerű fejlesztésében pedig a szövetkezeti gazdaságoké a meghatározó szerep, hiszen a mezőgazdasági keresőképes népességnek mintegy 70%-át a szövetkezetek foglalkoztatják. A mezőgazdaság szocialista átszervezése során — az MSZMP agrárpolitikai tézisei alapján -— olyan módszerek kerültek alkalmazásra, amelyek hatása ma is él és tovább is hat még hosszú ideig. Gondoljunk a mezőgazdasági szövetkezés sokszínű, változatos formáira, vagy a termelőszövetkezeti demokrácia értelmezésére, valamint a közös- és a háztáji gazdaság egységének megfogalmazására. így, sőt csak így bizonyosodhatott be az, hogy a parasztság számára a szövetkezeti forma a legalkalmasabb a nagyüzemi gazdálkodás megvalósítására. Ez egyben a gyakorlatban igazolja a hazai viszonyokra alakalmazott lenini szövetkezeti koncepció helyességét. Pártunk helyzetét ma a szocialista termelési viszonyok határozzák meg. Létrejött az alapvető érdekazonosság a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság között — erősödött a két osztály szövetsége. A mezőgazdasági munka elismerése növekszik, parasztságunk a társadalom megbecsülését élvezi. Ismert, hogy felszabadulásunk óta a lakosság jövedelmei gyorsabban nőttek, mint történelmünk során bármikor. Az említett megbecsülésnek is fontos, bár nem egyedüli mutatója, hogy két évtized alatt — miközben a munkások és alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme két és félszeresére emelkedett — a parasztságé 2,2-szeresére nőtt. tehát alig maradt el növekedésben az előbbi népességcsoportokétól. Az utóbbi években pedig — a IX. Pártkongresszus határozatainak megfelelően az eredményes munka nyomán — a paraszti jövedelemnek növekedése meggyorsult. A társadalombiztosítási rendszer pedig, amely 1938-ban az összlakosságnak csak 31%-ára terjedt ki, jelenleg a lakosság 97%-át öleli fel, benne a teljes szövetkezeti parasztságot. így jutottunk el oda, hogy a szocialista mezőgazdasági rendszer nagy előnyeiből még az a nemzedék is részesedhet, amely sok gonddal és küzdelemmel annak alapjait lerakta. így nincs messze az az idő, hogy elérjük a kongresszus célkitűzéseit: a parasztság személyi jövedelme megközelítse, illetve elérje a munkásokét. Alapjait említettem s nem a felépített szocialista mezőgazdaságot. Tudjuk, hogy a most épülő, formálódó agrárviszonyokat egy egész korszak választja cl
