Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)
Dr. Donáth Ferenc: A parasztság részvétele a földreform végrehajtásában
bizottságok döntését különböző felettesek sürgették és sürgette az idő is, mivel már benne jártak a tavaszban. Pedig a jogos igénylők sem jelentkeztek egyszerre, aminek azután az volt a következménye, hogy sok helyütt az igényeket utóbb ismét el kellett bírálni, és nem is egy helyütt az osztást meg kellett ismételni, vagy ki kellett igazítani. A főldigénylő bizottságok sikerének tényezői Miért tudtak megbirkózni annyi nehézséggel, s lettek úrrá azokon a viszonyokon, amelyek a föld elosztása körül elkerülhetetlenül támadtak nincstelenek és parcellás parasztok, falusiak és uradalmi cselédek, mezőgazdasági munkások és kishaszonbérlők között? Elsősorban azért, mert a földigénylő bizottság szervezete és eljárása a demokrácia elveire épült. Választott testületként járt el, amelynek a többség bizalmát kellett bírnia. Akár a pártok és szervezetek delegálták tagjait, akár a nemzeti bizottság elnöke, vagy más javasolta tagjait, a földigénylőknek a bizottságot meg kellett válaszraniok. Eljárása nyilvános volt, mivel a juttatásokról szóló határozatát is közszemlére kellett kitennie, s ellene panasszal élhettek. Ez a nyilvánosság a közösség ellenőrzése alá helyezte a bizottság egész tevékenységét. Az említetteknél is fontosabb biztosítéka volt az eljárás demokratizmusának, hogy a bizottság döntését, ha sérelmezték, nemcsak jogorvoslattal támadhatták a felettes birtokrendező szerveknél, hanem a földigénylők gyűlésén számon kérhették eljárását, visszahívhatták a bizottság egyes tagjait, vagy akár az egész bizottságot leválthatták. Éppen a közvetlen demokrácia, amely az érdekeltek közösségének az ellenőrzése mellett a számonkérés és a visszahívás jogát is biztosította, különböztette meg alapvetően a földigénylő bizottság szervezetét és eljárását a hivatali vagy bírósági eljárástól. A közösségnek ezzel a jogával adott esetben a kisebbség visszaélhetett — ahogyan a reform befejező szakában mind több példát találunk erre — ám ez sem változtat azon, hogy éppen ez a fajta demokratizmus lehetővé tette százezrek éber ellenőrzését és cselekvő résztvételét a reform végrehajtásában. A demokratizmus mellett a bizottság tagjainak hely- és emberismerete volt a siker másik záloga. Mi vezette a bizottságokat? A gyanúsítást, a vádaskodást könnyen elkerülhették volna, ha mechanikusan osztják a földet, ha csak az objektív, mindenki által ellenőrizhető családi és vagyoni körülményeket veszik figyelembe, ha figyelmen kívül hagyják egy-egy igénylő személyére, vagy gazdálkodására vonatkozó ismeretüket, ha elhallgatják meggyőződésüket, hogy ki és milyen mértékben érdemes a földre. Egyszóval, ha úgy jártak volna el, mint a bürokraták, csak a rendeletek és a felsőbbség előírásait hajtják végre, arányosan osztják a földet, ahogyan a megyei földbirtokrendező tanácsok egy része követelte tőlük. A bizottságok eljárása kürültekintőbb volt! Szempontjaik munkájuk érdemi részét a helyi és személyi ismerettel nem rendelkező hivatal ügyintézése fölé emelte.
