Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)
Dr. Donáth Ferenc: A parasztság részvétele a földreform végrehajtásában
jut-e abban szerep és mekkora maguknak a dolgozóknak. Egy rendkívül érdekes és ritka jelenségnek voltunk tanúi: hogyan világosodott meg, öltött hús-vér testet a politika elvont kérdése, a demokrácia egy nagy néposztály számára éppen a gyakorlat által. Annak következtében, hogy részt vett legfontosabb ügyének megoldásában. Demokrácia az, amely visszaveszi a kiosztott földet azoktól, akik ezt művelik, és azoknak ítéli, akik soha azt nem művelték? — tették fel a kérdést az ország ezernyi községében. Vagy éppen az a demokrácia, amely a százezrek érdekét juttatja érvényre néhány száz, vagy ezer birtokos érdekével szemben, s nem tekinti akadálynak a tökéletlen jogszabályt, hanem kiigazítja azt. Ezt tekintették demokráciának, s ezért cselekedtek bátran, s öntudatosan a maguk demokráciája nevében és védelmében. Ennek a demokráciának a jogosultságát vitatták a koalíciós demokráciával szemben, amely nemcsak a földek visszaítélésével, és egyéb jelenségeivel is aggodalmat és szorongást váltott ki belőlük. Nem idézhetjük részletesen, de mind erről szó van abban a levélben, amelyet Szabolcs megye csaknem valamennyi községének földigénylő bizottságai intéztek a köztársaság elnökéhez. E levélben vetették papírra ezt a helyzetet bevilágító mondatot is: „Mi részesei akarunk maradni a hatalomnak, s ezen keresztül beleszólni a tekervényes politikai életbe." Igen, mert felismerték, hogy a kiosztott földeket elsősorban nem is falvaikban kell megvédeniök, hanem azáltal, hogy közvetlenül befolyást gyakorolnak a hatalomra. 1945 telén és 1946 tavaszán tüntető parasztok tízezrei demonstráltak úgyszólván valamennyi megye székhelyén és a főváros utcáin is, nemcsak a föld visszavétele, hanem az antidemokrácia, ahogyan a szabolcsiak levele mondja: az úri betyárvilág feléledése ellen. S ezen a ponton, a 45-ös választást követő kritikus időszakban a földigénylő bizottságok közvetlen demokráciája nemcsak a reform népi korrekcióját védelmezte sikeresen. Kiemelkedően fontos szerepet játszott a demokráciára veszélyes parlamenti erőviszonyok korrigálásában is. Csak utalunk erre a nagyon fontos jelenségre, hogyan igazította ki, billentette helyre a népi szervek közvetlen demokráciája a képviseleti demokrácia torz, mert a dolgozók törekvéseinek meghamisítására alkalmas parlamenti erőviszonyokat. Azok a népi szervek: üzemi bizottságok, nemzeti bizottságok, földigénylő bizottságok, amelyek saját ügyeik intézésével pártállásra tekintet nélkül százezreket vontak be a legaktívabban a közéletbe, jelentették a valódi erőt a kommunista párt szervezettsége és a veszély óráiban a népi szervekre is támaszkodó helyes politikája mellett az egyházfők, a földbirtokosok és a tőkések reakciója ellenében. A földigénylő bizottságok demokratizmusa a nyitja annak is, hogyan és miért sikerült hónapok alatt több mint 3 millió hold földet 650 000 szegényparaszt között elosztani, éspedig a nagy többség megelégedésére. Ez hihetetlenül bonyolult feladat volt, még a kis községekben is. Még nehezebb helyzet elé állította a nagyobb községek és a mezővárosok szegényparasztjait, különösen az Alföldön, ahol a jogos igényekhez mérten kevés volt a felosztható föld. Nemcsak számba kellett venniök az igénylőket, hanem el kellett dönteniök, hogy kik azok, akik elsősorban jogosultak a földre, és a helyi viszonyok figyelembevételével azt is, hogy kinek-kinek mennyi legyen az érdemes része. Növelte a nehézséget, hogy a
