Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)

Dr. Donáth Ferenc: A parasztság részvétele a földreform végrehajtásában

ott lüktetett a reform végrehajtásában. ,,A kunmadarasiak, — írja a földigénylő bizottságuk — úgy határoztak, hogy semmi rendeletre a földet életük árán nem adják vissza. Győződjön meg erről a megyei tanács"!* És azt is hozzáteszik: „a földigénylő bizottság a nép akarata ellen nem tehet semmit". A nép akaratnyilvánítása pedig abban az időben nem kivételes, hanem általános jelenség. Az Alföld majd minden megyéjéből azt jelentik, amit a Szolnok megyei földhivatal ügyvezetője ír az 1945. évi helyzetjelentésében: ,, . . . majdnem általánosnak mondható, hogy a már egyszer kiosztott földet vissza nem adják." A földigénylő bizottságok a közhangulatra tekintettel — írja — ezt nem is tehetik. Ahol megkísérli a bizottság, mint pl. Csömörön? A Nemzeti Bizottság elnöke jelenti az Országos Földbirtokrendező Tanácsnak: ,,. . . a földigénylő bizottságot a nép lemondatta . . . hatalmas népgyűlést tartott és ezen a népgyűlés tiltakozott a megyei tanács határozata ellen. A nép kimondta azt, hogy a földhöz ragaszkodik ... a községi földigénylő bizottság igyekezett a népnek megmagyarázni a t. tanács határozatát, a nép azonban nem vette tudomásul, és a földigénylő bizottságot elismerte ..." Számukra a demokrácia a nép uralma; demokratikus az, aki a nép érdekét szolgálja. 1945-ben a parasztok demokráciában éltek és demokráciában gondolkodtak. Figyeljük csak meg, hogyan cselekedtek és hogyan fogalmaztak. Jászfelsőszentgyörgyön 1946. ápr. 19-én 297 föídhözjuttatott a Nemzeti Bizottság elnökének vezetésével gyűlést tartott. A földigénylő bizottság elnöke a gyűlésen bejelentette, hogy az Országos Tanács feloszlató határozata elleni tiltakozásként a bizottság lemond. A jegyzőkönyvben ez áll: „... Hivatkozik a népre, mint egyetlen szuverénre, hogy a földreform sorsát most már maguk a földhöz juttatottak vegyék kézbe." A Nemzeti Bizottság elnöke ezután az új bizottság megalakítására szólította fel a jelenlevőket. Kijelentette: ,, . . . hogy a régi bizottság minden lépésében ... a demokrácia szent érdekét szolgálta", a választásnál „ .. . minden körülmények között a demokratikus érdekeket tartsák szem előtt." A földhözjuttatottak újból a feloszlatott bizottságot választották meg.és azt is írásba foglalták, hogy a bizottság elleni támadást ellenük és a demokrácia elleni támadásnak tekintik. Nem magában álló esetről szóltunk. A szegényparasztok közvetlen beavatkozása a reform végrehajtásában általános, országos jelenség. S éppen itt Békéscsabán nem kell bizonygatnom, ahol 1946 januárjában ezrek tiltakoztak és tüntettek az Országos Tanács határozata ellen, és ahol újból a feloszlatott földigénylő bizottság tagjait választották meg, hogy a szegényparasztok kiállása sem volt kivételes eset az érdekeit híven képviselő bizottság mellett. De miért hivatkoztak a szentgyörgyiek — s nemcsak őkl — annyit a demokráciára? Aki .tájékozatlanul olvassa a szegényparasztok egykori jegyzőkönyveit, frázispuffogtatásnak vélheti. Holott? Holott élesen vitáztak! Vitáztak a magyar társadalom — akkor is, azóta is, — legnagyobb jelentőségű kérdéséről; nevezetesen arról, hogy milyen legyen a magyar demokrácia, mi legyen annak tartalma, "Megyei Földbirtokrendező Tanácsról van szó.