Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)

Dr. Donáth Ferenc: A parasztság részvétele a földreform végrehajtásában

mert méltányosnak azt találták, hogy a demokráciában egyenlő lehetőséget kapjon mindenki a boldogulásra, az arisztokrata is. Nem soroljuk fel a földreform-rendelet mindazon intézkedését, amely kisebb vagy nagyobb mértékben, de nem egyezett a nép jogérzékével. Ám ez az eltérés országszerte, elsősorban az Alföldön, a földreformrendelet népi, forradalmi korrekciójára vezetett. A földigénylő bizottságok a gyakorlatban kiigazították a reformot, ahol szűkmarkúnak bizonyult, sőt ott is, ahol volt elegendő felosztható föld, mint Fejér megyében, de nem felelt meg mindenben a szegényparasztok felfogásának. Ennek következtében az 1945. tavaszi földosztás — egyes vidékeken, mint Szolnokban, Hajdúban és a Viharsarokban nem is csekély mértékben — eltért attól, amit a politikai pártok egyezségeként rendeletbe foglaltak. Elkerülhetetlen volt, hogy ebből különféle konfliktusok támadjanak. A földosztás a rendelettől eltérő helyzetet alakított ki, s ehhez állást kellett foglalni. Mindenekelőtt a magasabb birtokrendező szerveknek, s megyei és az országos földbirtokrendező tanácsnak. A jogszabályhoz ragaszkodjanak? vagy fogadják el és hagyják jóvá a bizottság szabálysértő ténykedéseit is? S miután kiderült, hogy a reform népi korrekciója nem egy-két megye ügye-baja, hanem országos jelenség, amely körül az osztályok valóságos harca kezd kibontakozni, a reform végrehajtása a kormányt és a politikai pártokat is állandóan foglalkoztatta, és állásfoglalásra kényszerítette. Most figyeljünk! Azok is, akik figyelmüket és kedvüket veszítették azoktól a laposságoktól, amelyeket egyik-másik történészünk erről a korról leírt. Miért volt képes a demokrácia ezt az egész országot izgalomba tartó kérdést a túlnyomó többség megelégedésére, viszonylag rövid idő alatt megoldani? Mégpedig úgy, hogy abból a mezőgazdasági termelést példátlanul gyorsan helyreállító kedv és szorgalom támadt? Egy mondatban így sűríthetem a választ: mert az ország túnyomó részén jól működött a földigénylő bizottságok demokratizmusa. Jól működött a reform legválságosabb időszakában is. Amikor igen nagy nyomás nehezedett a földigénylő bizottságokra, a választások után, a kedvezőtlen parlamenti erőviszonyok közepette, a baloldali pártok vezetésében mutatkozó zavar időszakában is. Voltak hetek, sőt hónapok, amikor kérdésessé vált az egész földosztás. A többségi párt vezetésének egy része, éspedig igen befolyásos része, a reform revízióját követelte. A megyei birtokrendező szervek naponta hozták a határozatokat, amelyek a kiosztott föld, helyenként nem is csekély részét visszaítélte, és felosztással, a juttatásból való kizárás fenyegetésével, helyenként a rendőrség beavatkozását is kérve gyakoroltak nyomást a bizottság tagjaira. Mit tettek a bizottságok ebben a kritikus helyzetben? Megbízóikhoz fordultak, egybehívták a földigénylőket, eléjük tárták a helyzetet. Ismertették a felsőbb szervek intézkedéseit, a maguk álláspontját; bizalmat és megerősítést, vagy felmentést kértek. A népgyűlés pedig vitázott és határozott. Megerősítette a bizottságot tisztségében, vagy leváltotta tagjait, ha nem találta bizalomra méltónak, és újakat választott. Döntött és ezzel erőt, támaszt adott. Az országban százezren gyűléseztek, kialakították állásfoglalásukat, s adtak megbízást képviseletére. A közvetlen demokrácia a nagy tömeget vonta be a közügy intézésébe, s ereje