Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)
Dr. Donáth Ferenc: A parasztság részvétele a földreform végrehajtásában
reform tervezete szerint — csakugyan a többségében módosabb parasztokból és régi köztisztviselőkből álló járási bizottságokra kívánta bízni a reform végrehajtását. Szerencsére ebből semmi sem lett, mert a koalíció többi pártja elfogadta a Magyar Kommunista Párt álláspontját, hogy az érdekelt szegényparasztokra bízzák a feladatot, mivel a reform gyors és radikális végrehajtásának ez a biztosítéka. Márpedig ehhez nemcsak a szegényparasztok személyes érdeke fűződött, és nem is csak az éhínség küszöbén álló városi Lakosság ellátása követelte a nagybirtok gyors felosztását és művelését, hanem a magyar demokrácia 1945 tavaszán nagyon gyönge lábon álló belső és nemzetközi helyzetének megerősítése is. A környező országok, a győztes hatalmak, kiváltképpen a Szovjetunió kormánya, a magyar demokratikus erők, a magyar nép próbatételének tekintették a nagybirtok gyökeres felosztását, amelyen a demokratikus megújhodásra és felemelkedésre való képességünket mérték világszerte. Nem lehetett engedni, hogy az első lépésnél kudarcot valljunk. Még a békekötés előtt álltunk, s számunkra az is nagyon fontos volt, hogy ne gyűjtsünk újabb parazsat a fejünkre azoknak a népeknek a szemében, amelyek amúgyis súlyosan ítélték meg háborús szerepünket. Ám az említett körülmények önmagukban csupán lehetővé tették, illetve indokolták, hogy a szegényparasztok hajtsák végre a reformot. De mindez kevés lett volna ilyen rendkívül bonyolult, nehéz és nagyfontosságú feladat megoldásához, ha a szegényparasztokból hiányzott volna az elhatározottság, hogy kezükbe veszik és diadalra viszik ügyüket. Legyünk pontosabbak a fogalmazásban. Ez az elszántság nem volt meg minden szegényparasztban, különösen kezdetben nem. De hála az évtizedes múltú szervezett földmunkásmozgalomnak, a radikális szellemű paraszti olvasóköröknek és egyesületeknek, az illegális Kommunista Párt és más demokratikus pártok felvilágosító és szervező tevékenységének, ez az elhatározottság megvolt az osztály elitjében. Mi volt ez az elit? Az a néhány ezer, vagy tízezer ember, akikben felgyülemlett és rendeződött egy elnyomott néposztály tapasztalata saját helyzetéről, a társadalom más osztályaihoz való viszonyáról, korábbi küzdelmeiről, és kudarcainak okáról. A magyar földműves szegénység is rendelkezett ezzel az elittel, minden forradalmat végrehajtó osztály e legfontosabb rétegével. Kubikosok, mezőgazdasági munkások, harcos szellemű kisparasztok ezrei és ezrei kudarcok és vereségek ellenére újból és újból kezdték a küzdelmet helyzetük megjavításáért, s adták át nemzedékről nemzedékre a századforduló nagy megmozdulásainak, 1918 és 1919 dicsőséges hónapjainak, a Horthy ellenforradalom idején végzett földalatti szervezkedés politikai tapasztalatait és tanulságait. Ehhez az elithez tartoztak azok az osztályukhoz hű és itt jelenlevő Győrffy kollégista egyetemi hallgatók is, akik a háború legnehezebb éveiben az ellenállás harcosai lettek, s kiemelkedő szerepet vittek a reform végrehajtásának megszervezésében, így nevelődött ki és edződött meg harcokban az az elit, amelyhez az osztály legáldozatkészebb, legbecsületesebb, legöntudatosabb, legharcosabb szellemű férfiai és erős lelkű asszonyai tartoztak. Különösen így volt ez itt, Dél-Tiszántúlon, ahol a herétzúzó és csontottörő csendőrterror idején is szikrát vetett a forradalmi indulat, és nem hagyta kialudni a forradalmi gondolat lángját.
