Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)

Dr. Pölöskei Ferenc: A földosztásért vívott harc történeti útja a Viharsarokban

sok szűk kereteibe rekedtek. A helytörténettel foglalkozók ugyanakkor, elsősorban ezekben az esetekben adataik birtokában nagyobb bátorsággal általánosíthatnák kutatási eredményeiket. A .Viharsarok' agrárntozgalrrta A ..Viharsarok'' parasztságtörténetét tárgyaló említett színvonalas munkák különösen alkalmasak lehetnek az általánosításra, s mindannyiunkat ugyanakkor ösztönöznek is c táj gazdasági, társadalmi, politikai történetének mélyebb tanulmányozására. A ..viharsarki'" parasztok harcának belső problémáihoz erve, úgy gondolom, mindenekelőtt a következő kérdés vár válaszra: az 1890-cs évek Európájában miért nem találkozunk olyan jellegű és méretű parasztmozgalmakkal, mint amilyenek az orosházi, békéscsabai, battonyai, hódmezővásárhelyi szervezkedések voltak? A XIX. század második felében Magyarország fejlődésrajzán, éles kontúrjaival szembetűnő a polgári forradalom korszakának 67-es lezárási formája. A kiegyezés nyomán a kapitalista fejlődés gyorsabb ütemet vett ugyan, de továbbra is fennmaradtak a feudális maradványok, elsősorban a feudális eredetű és jellegű nagybirtokok. A nemzeti és nemzetiségi kérdések rendezése is sajátos, Lenin szavaival „különleges osztrák rendszerű" volt. így Magyarország a dualizmus korában Ausztriától továbbra is függő ország maradt, ugyanakkor azonban a kiegyezés a Monarchia keleti felében biztosította a magyar uralkodó osztályok gazdasági, politikai hatalmát a nemzetiségek felett. Mindezek alapján a dualizmus olyan ingoványra épített, belső ellentmondásokkal terhelt gazdasági-politikai rendszer volt, amely a társadalmi és nemzeti ellentétek egész sorát magába rejtette. A kiegyezésbe torkoló történelmi fejlődés következtében Magyarország sajátos helyet foglalt el az összeurópai gazdasági és politikai átalakulás menetében. A nyugat-európai országokban befejeződött már a burzsoázia vezette polgári forradalmak korszaka. Keleten, elsősorban Oroszországban az J890-CS években feltűnő gyorsasággal érlelődött ugyan, de még nem kezdődött cl a munkásosztály vezetését igénylő új típusú demokratikus forradalmak korszaka. Ez a gazdasági-társadalmi fejlődés szempontjából meghatározott közbülső magyarországi helyzet magyarázza részben, hogy korábban véget ért itt a XIX. század harmadik harmadának nyugalmi periódusa. Az 1890-es években fellobbanó agrár-szocialista mozgalmak már a dualizmus válságát, a nyugalmi periódus végét jelzik. E válság-jelenségek szélesebb síkján a szocialista munkásmozgalom különösen szoros szálakkal fűződött össze az agrárszocialista mozgalmakkal. A 90-es évek elején a „Viharsarok" szegényparasztsága a szocialista munkásmozgalomtól kapta a legnagyobb hatású és közvetlen ösztönzést harcának megkezdésére és vállalására. Az agrárszocialista mozgalmak megindulását és kibontakozását a már említett tényezők mellett segítette az a gazdag szervezkedési és harci tapasztalat is, amely a „Viharsarokban" különösen a 48—49-cs forradalom és szabadságharc