Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)

Dr. Erdei Ferenc: A földreform történelmi jelentősége

történelmi drámáját, a földhözjuttatottak felszabadulásának és új reménységeinek élményét. Mindezt a földosztás véglegességének tudatával, abban a hitben, hogy a földkérdés ezzel örökre el van intézve. S éppen ebben rendült meg akkor. — Látod fiam — mondta —, ez most itt az én földem. Kívántam is, örültem is, hogy az enyém lett, de láttad volna ott Makón, meg itt is, hogy a többiek szintén hogy örültek. Valósággal megijedtem, annyira mohók és boldogok voltak. És most, hogy nekifogtam munkálni, már nem is olyan tiszta az én örömöm. Most még sok mindenbe belefogtam, de mi lesz azután a földdel? Öcséd is csak addig, ameddig marad itt velem, te meg máris mást csinálsz. Hogy boldogulok én magam a földdel? És azt hiszed, hogy más nincs így vele? Nagyon sokan. — Igen, igen — feleltem —, de hát a földet mégiscsak fel kellett osztani! Ezt csak nem bánta meg? — Azt nem, de abban már nem vagyok olyan biztos, hogy ez mindig így maradhat, pedig mi is a Parasztpártban ezt hirdetjük, de még a kommunisták is ilyesmit mondanak most. Ebben nem vagyok biztos. Azaz hogy biztosan rudom: ez az újgazda-boldogság nem tart örökké, ki előbb, ki utóbb túlesik rajta, s akkor kezdhetjük elölről, hogy mit csináljunk a földdel. De hiszen tudod jól, hogy már törtük is rajta a fejünket, amikor még nem osztottuk a földet. — Az akkor volt — mondtam —, s hogy mikor lesz ez újra sokak gondja, azt most még nem lehet előre látni. Apám életében aligha. — Ne légy ebben olyan biztos — felelte —, mert mások gyerekei is elmennek más pályára, és más is megöregszik velem együtt. Csak az a baj, hogy nem egyszerre fogja érezni mindenki, hogy valahogy másképpen kellene gazdálkodni. És alighanem éppen azok gondolnak legutoljára másra, akik most földet kaptak. Legalábbis a többségük így lesz, ezt lehet látni itt is, Makón is. Ennyiben maradtunk akkor. Azóta is sokszor gondolok apám szavaira. Egyéni gondjából fakadó következtetése nem csalt: az történt, amit ő megsejtett, csak még több bonyodalommal és gonddal. De elhinni is nehéz: 25 évvel ezelőtt beszélgettünk így. Most már túl vagyunk azokon a gondokon. Ami most van, az már új korszak. De lássunk gazdaságpolitikai és üzemszervezési adalékokat is. A Szovjetunióban is földosztás követte a földek társadalmi tulajdonba vételét, minden európai népi demokratikus országban kisebb-nagyobb földreformot hajtottak végre, s a kínai forradalom is a parasztok birtokába adta a földet. Törvényszerűségként fogható fel tehát az a történelmi tapasztalat, hogy a termelőerők alacsonyabb szintjén (amikor a fő termelőerők a kézi munka és az igaerő) a háborús károk, helyreállítása és a lakosság élelmiszerrel való ellátása csak a paraszti családi-kisüzemi gazdálkodás útján lehetséges. Akkor is, ha a forradalmat kivívó erők a szocialista átszervezés perspektívájával indulnak. A további lépés az, hogy a szocialista nagygazdaságokat mikor és hogyan szervezik meg. A Szovjetunióban az agrárforradalomnak ez a második lépése a 20-<as évek végén ment végbe, mégpedig elsősorban gazdaságpolitikai indokolással. A sztálini tétel az volt, hogy a gabonakérdést csak a kollektivizálás útján lehet megoldani, a már korábban megszervezett nagy állami gabona-farmok