Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)

Dr. Erdei Ferenc: A földreform történelmi jelentősége

mellett. Történeti tény, hogy így is megoldódott, de nem bizonyítható, hogy a paraszti kisgazdaságok és azok szövetkezetei támogatásával — ahogy Lenin életében történt — nem jobban és gyorsabban oldódott volna meg. Az áttérés politikai-stratégiai indoka azonban vitathatatlan. Az európai népi demokratikus országokban a földreform után a zömében kisüzemi-paraszti mezőgazdaság példátlanul rövid idő alatt helyrehozta a háborús károkat, és elérte a háború előtti termelési szintet — még a túlzottan szigorú beszolgáltatási kötelezés rendszere mellett is. Közvetlen gazdaságpolitikai kényszere tehát nem volt ezekben az országokban a szocialista átszervezés napirendre tűzésének. Volt azonban távlati gazdaságpolitikai oka. Az, hogy a mezőgazdaság korszerű technikai felszerelése, a kizsákmányolás lehetőségeinek a megszüntetése és egyben jelentékeny munkaerő felszabadítása a szocialista iparosítás számára a kisüzemi mezőgazdaság rendszerében. Akkor azt is mondtuk, hogy a paraszti gazdaságok már nem képesek bővített újratermelésre. Azonban ez is csak hosszabb távra tekinthető érvényesnek, éppen azokban az években még nagyobb volt e tételben a politikai hangsúly, mint az adott helyzet reális megítélése. A politikai indok azonban egyértelműen fennállt. A munkás-paraszt hatalom kivívása, de különösen fejlődésének és jövőjének a biztosítása elvileg valóban megkövetelte a két nagy osztály létének a társadalmi tulajdon közös alapjára való helyezését. Tulajdonképpen ez volt a legfőbb indok a gazdaságpolitikai érvelések mögött, s döntő lökést a Kominform Jugoszláviával kapcsolatos állásfoglalásában kapott ez a második lépés. A háborús veszély lehetősége, illetőleg ennek a feltételezése — ellentmondásosan ugyan — szintén hozzájárult a politikai motívumokhoz. Akkor tehát, 1949-ben — négy évvel a földreform kezdete után! — úgy került napirendre a termelőszövetkezetek szervezése, hogy ennek, közvetlen gazdaságpolitikai oka nem volt. s a politikai-pszichológiai helyzet is az volt, hogy a kommunista pártok is előtte még védték és támogatták a paraszti gazdaságokat. Ezért is volt olyan drámai a fordulat. És az átszervezés időszakában kialakult helyzet komolyságát csak növelte, hogy az új kollektív nagyüzemek megszervezése, teljesítőképes szocialista nagygazdaságok felépítése bonyolultabb és hoszszabb feladatnak bizonyult, mint ahogy azt — a szovjet tapasztalatok után is — előre feltételeztük. Szintén törvényszerűnek tekinthető történeti tapasztalat tehát, hogy a földreform végrehajtása cs szocialista átszervezés politikai akciója nyomán hosszúlejáratú üzemszervezési és gazdaságirányítási feladatokat kell megoldani. (Erre egyébként Lenin elég nyomatékosan és szüntelenül figyelmeztetett.) Röviden szólva, azt a vaskos történeti tapasztalatot szereztük, hogy a kollektivizálással nem lehet elérni a termelés azonnali, sőt közeli emelkedését sem, s már azt is jelentős eredménynek kell tekinteni, ha a termelés nem esik vissza. Mi a magyar mezőgazdaságban dicsekedhetünk ezzel. Viszont az is történeti tapasztalat, hogy hosszabb távra biztosan lehet számítani a termelés gyorsuló ütemű növekedésére, s egyben a termelékenység és a hatékonyság emelkedésérc is. Mindebből az a legfőbb következtetés, hogy az agrárforradalom második lé-