Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)
Dr. Erdei Ferenc: A földreform történelmi jelentősége
erősített munkás-paraszt szövetség mégsem volt olyan erős, hogy a szocialista átszervezés minden próbáját, sőt megpróbáltatását is kibírta volna. Nem, s ma már világos előttünk, hogy mikor és milyen okokból lazult meg oly mértékben, hogy az ellenforradalom után a Magyar Szocialista Munkáspárt többéves következetes politikája kellett hozzá, hogy újra helyreálljon, most már a szocializmus, a nagyüzemi mezőgazdaság elvi alapjain. És most, 25 év után, hogyan ítélhetjük meg akkori földreformunk történelmi jelentőségét? A döntő jelentősége az, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének az alapjává vált és a földreform végrehajtását mindössze másfél évtized választja el a termelőszövetkezeti átszervezés befejezésétől. A felszabadító harcok nyomán országszerte spontán szövetkezések keletkeztek. Ezek legnagyobb részt beszerzésre és egyes esetekben a nagybirtokok hátramaradt gépeinek, berendezéseinek hasznosítására alakultak. El lehet mondani, hogy nemcsak spontán, hanem igen erős és határozott is volt ez a szövetkező kedv. Mégsem lehetett szó arról, hogy a földreformot közvetlenül összekapcsoljuk bármilyen szövetkezési formával, mert a végrehajtás során már egyértelmű volt a felfogás, hogy a földreformot a kisbirtok-rendszer alapján következetesen és teljesen végre kell hajtani, s minden szövetkezési forma csak kisegítő szerepet játszhat. Ilyen kisegítő szerepet játszottak a földművesszövetkezetek a földreform által teremtett egyes gazdálkodási és kereskedelmi, illetőleg feldolgozási feladatok megoldásában. 1945 nyarán jelent meg a földművelésügyi miniszter rendelete a földművesszövetkezetek szervezésére. Az alapító rendelet a földművesszövetkezetek célját így határozta meg: „ ... tagjainak az egyéni tulajdonukat alkotó ingatlanukon folytatott okszerű gazdálkodást, a termeléshez szükséges beszerzéseket, a termények feldolgozását és értékesítését a kölcsönösség és a szövetkezeti ügyvitel előnyeinek biztosításával elősegítse; ... (a nagybirtokok után maradt) gazdasági felszerelést, gépeket, gazdasági épületeket... kezelje és tagjai javára hasznosítsa; ... az érdekelt tagok hozzájárulásával az egyéni vagy közös gazdálkodás irányítását és vezetését is elláthatja ..." A korábban megindult spontán kezdeményezések, majd a földművesszövetkezetek szervezéséről szóló rendelet, továbbá a Kommunista Párt és a Parasztpárt szervezőmunkája nyomán igen széles körű és egészében véve nagy jelentőségű mozgalommá fejlődött a földművesszövetkezeti mozgalom. Különösen fontos szerepet játszott a közös legelők hasznosításában, a volt nagybirtokok mezőgazdasági ipari üzemeinek megindításában és egyes gépek használatában. Emellett a földművesszövetkezetek mint fogyasztási szövetkezetek is egyre jelentősebb helyet foglaltak el. Külön érdekessé tette e mozgalom fejlődését, hogy 1945 végétől kezdve újra működni kezdtek a Hangyaszövetkezetek és egyéb más, régi szövetkezeti szervezetek. A kétféle szövetkezeti mozgalom között érthetően harc keletkezett, amely párhuzamosan folyt a koalíción belül és a koalíción kívül zajló pártharcokkal. Tudjuk, az eredmény az lett, hogy a földművesszövetkezeti mozgalom betöltött bizonyos szerepet a mezőgazdaság szocialista átszervezésének előkészítésében, de korántsem akkorát, amekkorát eleinte reméltünk. És ma már az is
