Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)
Dr. Erdei Ferenc: A földreform történelmi jelentősége
abba azonban sehogy sem akartak belemenni, hogy az igénybevételt és a földosztást magukra az érdekeltekre bízzuk. Javaslatunk ugyanis az volt, hogy a földreformot az igénylőkből alakítandó földigénylő bizottságok hajtsák végre. Természetesen számomra is teljesen világos volt, hogy ilyen „átpolitizált" földreform-javaslattal nyitva marad a földhöz jutott parasztság gazdálkodásának nagyon sok kérdése, és a későbbiekben beláthatatlan problémákat fog felvetni a törpebirtokossá váló mezőgazdaság további fejlődése. Ennek ellenére meg voltam győződve arról, hogy az akkori viszonyok között minden más állásfoglalás a történelmi lehetőség elmulasztását és a földreform meghiúsulását, vagy elvetélését eredményezte volna. Hogy a földreform megvalósuljon, az a legalapvetőbb politikai kérdés volt, de az is igaz, hogy a termelés megindításának és mielőbbi fejlesztésének leggyorsabb módja csak úgy volt elképzelhető, hogy azok veszik birtokba a földet, akik megművelik. Huszonöt év távlatából visszatekintve ma is pontosan emlékezem arra, hogy elég sokáig számomra is megemésztendő probléma volt ez. Pontosabban, illetőleg általánosítva az, hogy lehet-e a jövő érdekeit pillanatnyi történeti politikai érdekeknek feláldozni. Az akkori politikai harcok, de különösen a szegényparasztság politikai hangulata és határozott fellépése teljes mértékben meggyőztek arról, hogy ezt kell tenni. Természetesen ugyanezt a tanulságot a Nagy Októberi Szocialista Forradalomból is levonhattam én is, mások is, azonban más az elméleti következtetés és más a konkrét gyakorlati megoldás a politikai harcok közepette. (Érdemes itt megjegyezni, hogy 1945 februárjában Debrecenben parasztpárti nagygyűlést tartottunk, amelyre többezer balmazújvárosi szeaényparaszt is bejött. Amikor előttük is kezdtük magyarázni, hogy most mindennél fontosabb politikai és gazdasági érdek a földreform végrehajtása, s ugyanakkor bizonvos ésszerű korlátozásokat ismertettünk, akkor szenvedélyesen tüntettek amellett, hogy minden nagvobb birtokot azonnal és minden további kikötés nélkül osszunk fel.) A falukutató korszakban sokan foglalkoztunk a földreform szükségességének bizonyításával, és különféle földreformtervek is napvilágot láttak. A legismertebbek voltak Kerék Mihály és Matolcsi Mátyás tervezetei. Ezek a földreformtervek természetesen belementek a földreform hatásának és következményeinek részletes vizsgálatába is, és minden felmerült kérdésre feleletet igyekeztek adni. Ilyenek voltak: az életképes birtoknagyság kérdése, a földtelen parasztság megtanítása önálló gazdálkodásra, a termelés belterjesítése stb. Ilyen előzmények után teljesen érthető, hogy mindazok, akik már foglalkoztak a földreform kérdéseivel, 1945 tavaszán is korábbi terveikből, javaslataikból indultak ki. Hamarosan észre kellett azonban venni, hogy egészen más körülmények között nyílott meg a földreform tényleges megvalósításának lehetősége, mint ahogyan arról korábban elmélkedni vagy tervezni lehetett. És különösen nem volt könnyű éppen a földreform régi híveivel megértetni, hogy milyen változó körülmények között valósíthatjuk meg a földreformot. Éppen azért, mert ezek a kérdések már február— március hónapban élesen napirendre kerültek, cikket írtam ezekről a „Debreceni Szabad Szó" (a Nemzeti Paraszt Párt hetilapja) 1945. március 12-i számában „A földreform küszöbén" címmel.
