Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)
Dr. Erdei Ferenc: A földreform történelmi jelentősége
a Szociáldemokrata Párt agrárpolitikusai (Szeder Ferenc, Takács Ferenc) ugyanezeket az érveket szintén magukévá tették, és lényegében ők is a megalapozottabb előkészítés és a juttatásban részesítendők gondosabb kiválasztása miatt vitatkoztak különösképpen. E viták lényege azonban az volt, hogy lehet-e, illetőleg szükséges-e a földreformot még 1945 tavaszán, a tavaszi munkák megkezdése előtt, annak a rovására is, végrehajtani? A kommunisták és a parasztpártiak egységes álláspontja az volt, hogy minden körülmények között, mert ezt döntő politikai lépésnek ítéltük. Az előkészítés kiszélesítése és hosszadalmas vitatása tehát azt a veszélyt idézte fel, hogy halasztást szenved a földreform végrehajtása, s mi ezt mindenképpen el akartuk kerülni. A halasztás mellett természetesen nemcsak a Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt egyes agrárpolitikusai szálltak síkra — kimondva vagy kimondatlanul —, hanem még inkább azt képviselték a kormány horthysta tagjai és a földbirtokos polgári elemek. Ez idő tájt nagyon éles politikai vita fejlődött ki, amely tulajdonképpen az Ideiglenes Nemzeti Kormányban és a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban megvalósuló koalíció első erőpróbája volt. Ebben a vicában a harc lényegében két fő kérdés körül folyt. Az egyik, hogy még tavasszal végrehajtsuk a földreformot, a másik pedig, hogy az akkori politikai követelményeknek megfelelően hajtsuk végre, még akkor is, ha a létrejövő parasztgazdaságok a későbbi időszakban különféle üzemszervezési problémákat vetnek fel. A gyors végrehajtás mellett nemcsak politikai érvek szóltak, hanem a termelés követelményei is. A háborús pusztítások után ugyanis semmi remény nem lehetett arra, hogy a régi nagybirtokosok képesek lesznek megindítani a termelést, mivel állatállományukat, gépeiket a háborús pusztítások nagyrészt tönkretették. Ezt érezték a nagybirtokon dolgozó cselédek is, és a környező falvak ezegényparasztsága is, ezért már a földreformrendelet megjelenése előtt nem kevés helyen különféle jogi formában, vagy éppen a jogi formát nyitva hagyva kezdték művelésbe venni a nagybirtokosok földjeit. Politikailag pedig az volt a döntő kérdés, hogy a jövő számára szilárd politikai alapot teremtsen a földreform, s úgy megalapozza a munkás-paraszt szövetséget, hogy annak minél szélesebb gazdasági-politikai bázisa legyen. Ebből a meggondolásból fakadt a már említett 200 holdas parasztbirtokhitár, továbbá az a javaslat, hogy az 1000 holdon felüli birtokokat teljesen ki kell sajátítani, az 1000 holdon aluliakból pedig általában 100 hold hagyható vissza. Ugyanezzel függ Össze az is, hogy azoknak, akiket a különféle népellenes bűncselekményekben bűnösnek találtak, valamint a volksbundistáknak a földjeit és berendezéseit elkobzásra javasoltuk. Hasonló politikának kellett érvényesülnie a juttatás oldalán is. Ezért olyan juttatási sorrendet alakítottunk ki, hogy először részesüljenek az igénylők közül juttatásban azok, akik a német hadsereg elleni harcban részt vettek, továbbá a sokgyermekes családok. Javasoltuk azt is, hogy a megállapítandó megváltási díjat a földhöz juttatott agrárproletárok húsz év alatt, a törpebirtokosok pedig tíz év alatt törleszthessék. Ezeket a radikális és az akkori viszonyoknak megfelelő politikai élű javaslatokat még csak nagynehezen elfogadták a.többi koalíciós pártok képviselői is,
