Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)
Dr. Erdei Ferenc: A földreform történelmi jelentősége
De mi tör tér?t 1945. március 15-én? A Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyik első lépése volt a földről szóló dekrétum kiadása, amely a földeket a szovjet állam tulajdonának nyilvánította, és megindította a földek felosztását azok részére, akik megművelik. Ugyanilyen jelentősége volt nálunk is a földreformnak, 1945 tavaszán. Felszabadulásunk e nagy eseményéhez sorakoztatok fel néhány adalékot; ezek részben személyes élményből fakadnak, részben megmagyaráznak egyes akkori dokumentumokat, mindkét esetben visszatekintve és a huszonötéves fejlődés távlatában keresve az elmúlt események történetileg különösen figyelemre méltó mozzanatait. A felszabadulás előtt mi, az akkori falukutatók, éppen úgy, mint a kommunisták, sőt a kisgazdapárt haladóbb elemei is, egyértelműen a radikális földreform mellett voltunk. Mégis akkor nagyon éles és nagyon érdekes viták keletkeztek a földreform körül. Legelőször említem azt a sajátosságos belső vitát, amely közöttünk, a Parasztpárton belül lezajlott. Mindazok a falukutató írók, akik a Parasztpártba tömörültek, egyértelműen és vita nélkül a radikális földreform mellett voltak. Ezt azonban úgy értelmeztük, hogy fel kell osztani a nagygazda birtokokat is, tehát eszünkbe sem jutott, hogy különbséget lehetne tenni az úri birtokosok és a parasztbirtokosok között. Az első elképzeléseket az akkori debreceni „Néplap"-ban még január folyamán kifejtettem, s akkor már azt az álláspontot foglaltam el, amit a Kommunista Párt agrárpolitikusaival folytatott hosszú vitában kialakítottunk. Ebben természetesen benne volt az a tétel is, hogy a parasztbirtokosok földjét 200 kataszteri holdig nem kell igénybe venni. Korábbi nézeteink alapján én magam is igen nehezen tudtam elfogadni ezt az álláspontot, de végül is magamévá tettem abból kiindulva, hogy a felszabadulás utáni politikai harcok első időszakában nem lenne helyes a nagygazda parasztsággal szemben is frontot nyitni. Amikor azonban Budapestről Debrecenbe érkeztek a Parasztpárt többi vezetői is, rendkívül éles vita alakult ki közöttünk, ebben a kérdésben. Veres Péter, Darvas József és a többiek érthetően közös, korábbi álláspontunkat képviselték, és sokáig megalkuvásnak fogták fel ezt az engedményt a módosabb gazdaréteg irányában. Végül is azonban ugyanazok az érvek, amelyek engem meggyőztek, őket is meggyőzték, s ettől fogva a földreform minden kérdésében teljes volt közöttünk az (.egyetértés. Nem így azonban a Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt részéről. Mihelyt a földreformról szóló cikkem a debreceni „Néplap"-ban megjelent, sorra kerestek fel a két párt agrárpolitikusai, és szenvedélyes viták során támadták elképzeléseimet, nem utolsó sorban azzal az érveléssel is, hogy azok nagyrészt a kommunisták elképzeléseinek felelnek meg. A Kisgazdapárt részéről a vita középpontjában az állt, hogy „egészséges kisbirtokokat" kell létrehozni, tehát kellő garanciákat kell találni arra, hogy kik részesüljenek és mekkora juttatásban, mert különben életképtelen törpebirtokok jönnek létre. Ezenkívül kifogásaik voltak a javasolt igénybevétel túlságos kiterjesztése miatt ís, de természetesen ők nem kifogásolták a parasztbirtokok meghagyását 200 kataszteri holdig. Érdekes, hogy
