Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Földművelő gazdaságok
hanyatló tendenciát mutatott: bécsi q-nként 175-röl 100 Ft-ra, tehát mintegy 40%-kal esett. A juhtenyésztés másik fontos haszna a mustrabirkák eladásából eredt. Láttuk már, hogy eleinte 5—600, később 400, majd a századforduló körül csak mintegy 150—300 volt az állományból évente mustrára került birkák száma. Eleinte párosával, később egyenként bocsátották áruba a mustrabirkákat. Vevőik többnyire a helybeli (Tomaskó János és Nóvák Vendel) vagy a környékbeli (oroszlányi, tatai) mészárosok és kereskedők voltak, de az 1880-as évek végétől már inkább győrszigeti (Heischmann Henrik) és győri (gyakran Pollák József) mészárosok szerepelnek a mustravásárlók között/'' 11 Az 1850-es évek végén még 2 Ft-os 442 , később 3—4 443 , sőt az 1860-as évek közepétől már 7—8 Ft-os áron sikerült túladni a kimustrált állományon/' 1 ' 1 A vevőkkel gyakran előre megállapodtak, s ha nem vitték el az állományt a vétel alkalmával, kötelezték magukat, hogy a végelszámolásnál kifizetik majd az időközben esetlegesen elhullók árát is. 445 Az 1890-es évektől, ahogyan a húsfogyasztás emelkedett s a juhtenyésztés nagyméretű hanyatlása következtében csökkent a kínálat, általában 6—7 44G , nemegyszer azonban 11 Ft-ért is el tudták db-jával adni a birkákat. 4 '" Amíg tehát a szóban forgó fél évszázad alatt a gyapjú ára mintegy 40%-kal esett, a birka eladási ára a korábbinak három-négyszeresére nőtt. Hasznot hozott még az elhullott állomány bőre is. Az 1860-as években háromévenként megújított eladási keretszerződést kötöttek Deutsch Ferenc és Ignác tatai bőrösökkel, akik a szerződések szerint a következő árakat fizették: 1 db hasi bőr 12, báránybőr nyírásig 30, nyírástól Szent Mihály-napig 15, toklyóbőr Szent Mihály tói újévig 60, újévtől nyírásig 85, nyírástól Szent Mihály ig 35, a hasonló periódusban elhullott vagy levágott öregbirkák bőre után 105, 180 és 65 krajcárt. A birkabőrt később is többnyire a tatai bőrösök vásárolták fel/ 48 Az 1890-es évektől a birkatartásból eredő haszon helyét a szarvasmarhatenyésztésből származó bevételek vették át, s a század végén egyedül a sajt értékesítéséből többre rúgott évente az uradalom bruttó bevétele, mint amennyi a juhtenyésztésből származó haszna korábban egy-egy évben együttvéve volt. Az uradalom tenyésztési sikereit jól mutatja az is, hogy az 1—3 éves növendékállományból már a múlt század végén többet el tudott adni a környékbeli nagy- és kistenyésztőknek: 1900-ban pl. Várpalotára és Sukoróra került egy-egy ötnegyedéves bikaborjú/'' 9 Ahogy a kútfőkből ezt követni lehet, az uradalom az országos piacokon 1901-ben jelentkezett először fiatal 441. Uo. P. 187. I. E. 1. I. H. J. 42. p. 1889. Heischmann Henrik pl. 1889-ben 201 db hízott ürüt vett meg, darabonként 11 frt-ért. 442. Uo. P. 187. I. D. 1. a. 1858. sz. n. 443. Uo. 205/1859; 384/1862. 444. Uo. 172/1869; I. E. 1. 172. p. 1869. 445. Uo. 141. p. 1864. 446. Uo. 42. p. 1869; 280. p. 1892; 231. p. 1893; 50. p. 1895; I. S. 1. a. 181/1891. 447. Uo. 13/1890. I. E. 1. I. H. J. 42. p. 1889. 448. Uo. 67. p. 1864; 111. p. 1867. 449. Uo. P. 188. IV. A. 2. 1901. 13 A csákvári uradalom 1870—1914 193
