Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Földművelő gazdaságok
tenyészbikákkal, s mindjárt nagy sikerrel: a pesti tenyészállatvásárra felküldött 11 db 14—21 hónapos bikanövendék 500 koronás átlagáron mind elkelt. A viszontvásárló bábolnai gazdaság ugyanabban az évben két tenyészbikát vett át'" 50 , az állam egyik megbízottja pedig két évvel később ,,a községek számára két bikát vett meg" a csákvári gazdaságtól/" 1 A tenyészbikanevelés területén az uradalom jó hírnevet szerzett magának: a budapesti tenyészállatvásáron 1910-ben 700 koronás átlagáron ismételten könynyűszerrel túladott 8 db növendékbikáján (a legolcsóbban 450, a legdrágábban eladott 1100 koronáért ment el), a felvásárlók községek, közép- és nagybirtokosok voltak/*' 2 A szarvasmarhatartásból eredő bevétel évtizedeken át egyedül a göbölymarhák eladásából származott. A feljavított, „meghizlalt" szürkemagyar ökrök és tehenek vásárlói között éppúgy megtalálhatók a helybeli és környékbeli (tatai, fehérvári), mint a távolabbi városok mészárosai: 1860-ban pl. egy magyaróvári hentesmester vette meg az uradalom 12 db göbölymarháját/ 53 Később vasúton szállítva a göbölyöket, a távolabbi nagyvárosok (Győr, Bécs és Pest) piacára is került a Csákváron hizlalt jószágból jó néhányZ 54 Ha a vevők számításba vették is az alkudozás során a vágómarhák élősúlyát, az 1880-as évekig mégis inkább darabonként egyeztek meg azokra, súlykilogramm szerinti eladással csak az 1890-es években lehet találkozni. De ha darabonként adtak is túl a göbölyökön, a vételár kialakítása során a mészárosok bizonyára nem hagyták figyelmen kívül a vásárolt portéka minőségét, korát, általános állapotát, hiszen a belőle kimérhető hústömeg számukra igazán létfontosságú volt. Az alkudozásokba végül nyilvánvalóan beleszóltak a húspiacon uralkodó mindenkori viszonyok is. Az 500 kg körüli súlyú (élősúlyú) hízómarhák eladási ára — első pillantásra meglepően — az 1860-as években éppúgy, mint a századfordulón 150—150, illetőleg 300 korona körül mozgott. 4 '' A hústermékek iránt nőtt ugyan a kereslet időközben, de a szarvasmarha-tenyésztés fellendülésével egyben nőtt a kínálat is (tömegét és minőségét tekintve is). A század végén itthon és idegenben egyaránt a vöröstarka hízott tinók, egyáltalán a tinók húsa válik mindinkább keresetté, ezért is váltott át a csákvári uradalom a kimustrált 450. Uo. IV. N. A. 1902. 451. Uo. 8. 187. I. E. 1. I. H. J. 134. p. 1903. 452. A vásárlók név szerint: Radvánszky György Sajószárnya, Beyer Henrik Újverbász, gr. Teleki József Bácsalmás, Reisz József Somberek, Stern Hanajlovics István Bácsszenttamás és Gribsch Béla Szolgaegyháza, továbbá a békéscsabai legeltető társaság és Mindszent község (Csongrád vm.) voltak. 453. Uo. 106. p. 1860. A felvásárló Sei András magyaróvári mészáros volt. 454. 1890-es Bécsbe, 1900-ban Győrbe, 1907-ben Pestre adták el a göbölymarhák egy részét. Uo. I. E. 1. I. H. J. 272. p. 1907. 455. 1860-ban 150 (Uo. I. D. 1. a. 106/1860); 1861-ben 165 (Uo. 225/1861); 1862-ben 160 (Uo. 8/1862); 1863-ban 126 (Uo. 31/1863); 1869-ben 150 frt-ért adták el darabját. (Uo. I. E. I. H. J. 18. p. 1869). 1890-ben 10 db hízóökröt 5775 kg súlyban kg/23 krajczár, 5 db-ot 2950 kg súlyban kg/20 krajczárért adták el, tehát darabonként 132 frt-ért. Uo. P. 189. II. TSZK. 1890. Csákvár. A feljavított ökrök közül 5 db ..jobbfélét" Grünwald Zsigmond győri kereskedő vett meg, à 260 korona, 10 db gyengébbet pedig Hahn Miklós bicskei mészáros, à 150 korona. Uo. P. 188. IV. A 2. 1902.
