Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)

A nagyüzem termelése - Földművelő gazdaságok

9. táblázat. Az eketestek darabszáma a csákvári gazdaságban Eketípus Ê V Eketípus 1853 1854 I860 1873 J 1885 1890 [ 1900 1904 J 1910 1913 Eketípus darab Szántó 39 39 Mátyusházi 4 4 3 Zugmayer 1 33 Vidats — — 38 40 38 42 3 — — — Sack, l-es — — — — 42 42 42 42 42 Sack, 3-as 8 8 8 8 Sack, 4-es 5 5 5 Rovó 3 3 3 3 4 3 3 3 — — Gyeptörő 2 2 2 3 — — — Összesen 49 81 46 45 45 87 72 89 86 86 függésben állt a talajmüvelési (elsősorban szántási) eszközök nagyarányú fejlődésével."' Ha közelebbről megnézzük a házi kezelésben álló gazdaságok talajművelési eszközkészletét, a mennyiségi és minőségi változások hat évtized alatt valóban szembeszökőek. A „legfontosabb, legtöbbrétű feladatot ellátó talaj művelési eszköz" kétségkívül az eke, amely a forgatással egyidőben „lazítja, keveri és porhanyítja is" a talajt, tehát „a tömörítésen kívül a talajjal végezhető összes lehetséges mechanikai műveletre" alkalmas.

28 Az eke mintegy ötezer éves fejlődéstörténetének számos fontos fordulója közül is messze kimagaslik a XIX. század. Európában ez a korszak volt az, amikor a sok száz éve használatos faekéket vastestű, illetőleg egészében vasból készült ekék váltották fel.

20 A jelentős változás azzal kezdődött, hogy a deszkás kormánylemez helyére fémlemez került, s végül a Sack-féle ún. vezérláncos irányító szerkezet és a hengeres acél kormánylemez zárta le a döntő fordulatot.

30 Nálunk — főként uradalmakban — csak a múlt század közepén kezdenek valójában elterjedni az ún. hohenheimi és Zugmayer-féle vastestű ekék, de mellettük egyre-másra fel-feltűntek már az első hazai ekegyáros Vidats István hasonló típusú ekéi.

31 Az új eketípusok térhódítása szorosan össze27. Krzymowsky, Richard: Geschichte der deutschen Landwirtschaft. Leipzig

—Stuttgart. 1958. 247. p. 28. Lammel Kálmán: Eke és szántás. Bp., 1963. 12. p. 29. A háromféle eketípus közül tulajdonképpen a vastestű átmeneti típust képviselt a fa és a vaseke között: gerendelye és az ekeszarva még fából, a kormánylemez, ekevas, eketalp és a csoroszlya viszont már fémből (kovácsolt, öntött, préselt vasból) készült. Szabad György a vastestű ekét „vasalkatrészesnek" nevezi. Szabad György: i. m. 65. p. 30. Lammel Kálmán: i. m. 45. p.; Varga Gyula: A parasztgazdaság munkaeszközei. (A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában. Szerk.: Szabó István.) I. köt. 287—288. p. 31. Stephens, Henry: Mezei gazdaság könyve. Bp. 1855. II. kiad. II. köt. 30. p. Kelemen Béla, Kovács Gyula stb.: Talajművelőgépek. Bp. 1950. 19. p. s* 83