Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Földművelő gazdaságok
A „Belső" vagy Gurdi-major termelési körzetébe tartozó mintegy 800 kh, lényegében sík felszínű, egységes vályog talajú szántókat Kling mérnök tervei alapján két nagyobb egységre tagolták: nagyobbik felét —• ahogy akkor nevezték: a „Nagy-gazdaságot" — húsz, egyenként 31 kh-as, kisebbik részét, a „Kis-gazdaságot vagy takarmányost" tíz egyenlő nagyságú 17 kh-as táblára darabolták fel. 22 A következő évben a Móric-major körzetébe eső földeket ugyancsak hasonló méretű egységekre tagolták. A majki gazdaság kimondottan hepehupás földjeit 15—20, a császár-karpatusi üzemegység szántóit pedig 30—44 kh-as táblákra parcellázták szét. 23 Nem lehet kétséges, hogy a táblanagyság •— ahogy a korabeli irodalom nevezte: „szakaszok" 2 ' 1 — kialakításában elsősorban a természeti tényezők játszottak igen fontos szerepet: a talaj- és domborzati viszonyok, a szél- és vízerózió, máskor az elmozdíthatatlan tereptárgyak vezették szabályozó útjában a mérnöki mérőláncot. A tervrajzokat készítőnek azonban ügyelnie kellett az üzemi viszonyokra is, számításba kellett vennie a sajátos növénytermesztési elképzeléseket éppúgy, mint a gazdaságos szállítás és termelés helyi kívánalmait, végső fokon tehát a tábla alakja és nagysága bizonyos természeti és civilizációs adottságoktól függött elsősorban. 25 Hensch Árpád elsősorban művelési és gazdasági szempontok alapján, a forgókon belül tagolt szakaszok nagyságát akkor tartotta legcélszerűbbnek, ha területük 40—50 kh között mozog. 26 A szakszempontokból is mindenképpen ideális nagyságokhoz mérve a csákvári uradalom száz évvel ezelőtt kialakított tábláit, a majki gazdaságban nyilvánvalóan a természeti adottságok, a Gurdi-majorban pedig a tíz takarmányos táblát a sajátos növénytermesztési célok miatt szabták az átlagosnál valamivel, illetőleg jóval kisebbre. A táblákra tagolt szántókon azután a nyomáskényszer alól végleg szabadultan, az 1860—1870-es évektől kezdve az ugart fokról fokra kiiktató korszerűbb vetésforgók vetették meg a termékenyebb talaját annak a jelentős agrárfordulatnak, amely itt a század végén már véglegesen felszámolta a termelés síkján is továbbélő feudális maradványokat. Talajművelés A termelés a táblákra tagolt határban a talaj műveléssel vette kezdetét. A mögöttünk hagyott évszázadban — írja Richard Krzymowski •— a német mezőgazdaság roppant méretű fejlődésében éppúgy, mint Európa-szerte az agrokémia valóban forradalmi vívmányain kívül az intenzívebb és mélyebb talajművelés játszott döntő szerepet. A talajt jobban művelni azonban csak tökéletesebben dolgozó eszközökkel lehetett, a változás tehát szoros össze22. Uo. P. 188. IV. A. 2. 1863. sz. n. 23. Uo. P. 187. I. E. 1. I. H. J. 86. p. 1899. 24. Hensch Árpád: i. m. I. köt. 257. p. 25. Hajas—Pogácsás: i. m. 99. p. 26. Hensch Árpád: i. m. I. köt. 76., ill. 256—253. p.
