Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Üzemszerkezet és üzemigazgatás
majd 1889-től számtartói állások grádusain emelkedve érte el a legmagasabb uradalmi tisztséget. 1 ' Mivel az igazgatói állás már ekkor betöltetlen volt, Deáky Lajos 28 éven át valójában (76 éves koráig) az uradalom első embere volt, kezében jelentős hatalom Összpontosult. Fontos beosztásában az új tulajdonost csaknem haláláig szolgálva, Miklós Móricnak kedvelt és bizalmas embere, s az évek hosszú sora alatt egyben bensőséges munkatársa lett. A családot odaadó hűséggel és szervilis buzgalommal szolgálta, munkáját mindig a tulajdonos nagy megelégedésére végezte. Amikor a gróf halála előtt két évvel nyugalomba vonult, a tulajdonos „őszinte sajnálatát és igaz elismerését" fejezte ki, s törvényesen megillető nyugdíján kívül számos kivételes kedvezménnyel jutalmazta munkásságát (meghagyták szolgálati lakásában, évente 15 méter hasábfát, 12 mázsa búzát s ugyanannyi rozsot kapott, s ráadásul 1200 négyszögöles szántót is használhatott ingyen). 5 ' 1 A főszámvevőség s a számvevő hivatal a század végén már valóban az uradalom legfontosabb igazgatási szervezete, csakugyan középponti kormányzó szerve lett. Valamennyi fontos adminisztrációs teendőt s a pénzügyek intézését egyaránt a számvevőség látta el. A számadáskönyvek, naplók és főkönyvek pontos vezetésén kívül, illetőleg ebből eredően jogköre kiterjedt a számadásra kötelezett uradalmi tisztségek pénzgazdálkodásának ellenőrzésére, intézte a hivatalos levelezést, tárgyalásokat folytatott, előkészítette s jóváhagyás után megkötötte a szerződéseket a bérlőkkel éppúgy, mint az uradalom üzletfeleivel, s az államhatalom illetékes szerveivel közvetve vagy közvetlenül, de rendszeresen kapcsolatban állt, tartotta és ápolta a kapcsolatokat. Az 1890-ben felállított, egy személyből álló ellenőri „hivatal" a vele egyidőben megszüntetett csákvári kasznárság feladatkörének egy részét átvéve, teendőit a következő pontokba foglalták: „1. az urasági háztartás és uradalom közti elszámolás; 2. magtár, pince, fáskert kezelése és vele kapcsolatos elszámolás; 3. csibekert; 4. majoros fogatok és kocsisok; 5. építőudvar; 6. téglatelep; 7. az uradalom által használt és haszonbérbe adott épületek tatarozásának bejelentése, ellenőrzése, építészeti számadás-nyilvántartás Csákvár, Kozma, Gesztes, Kőhányás határában"."' 5 A grófi utasítás szerint körülhatárolt működési körök közül különösen fontos volt a 7. pontban foglaltak betöltése, azt is mondhatnánk: az új hivatal létrejöttét elsősorban ezek a teendők tették szükségessé. Éppen az 1890-es években meginduló nagyarányú építkezések ugyanis igen hathatós s a korábbinál jóval szakszerűbb ellenőrzést követeltek. Az építészeti „hivatal" élén a pallér vagy az építész állt, s a hivatalba rajta kívül 4—5 kőműves és ács tartozott még. Az építészetre pusztán központi 53. Uo. I. D. 1. a. 30/1889. „Elvárom tőle — írta számtartóvá történt kinevezésekor a gróf —, hogy új hivatalában a legeslegnagyobb pontossággal, szorgalommal eljárjon, hogy úgy az uradalmi tisztek, mint szolgák, esetleg általa felülvizsgálandó számadásaik megítéléséhez semminemű egyéni tekintettel által befolyásoltatni magát nem fogja." 54. Uo. 209/1923. Utóda Weiland József lett. 55. Uo. I. D. 1. a. 269/1889. 5 A csákvári uradalom 1870—1914 65
